Számvitel I/H gyakorló kérdések, témakörszám: 7

Témakör: A vagyon számbavételéhez kapcsolódó ismeretek

A QR mutató általános esetben 1:1 arányig elfogadhatónak mondható. I (45/4)

A QR mutató általános esetben 1:2 arányig elfogadhatónak mondható. H (8/48)

A befektetett eszközök mérlegcsoportjai: a készletek, a követelések, az értékpapírok és a pénzeszközök. H (3/52)

A befektetett eszközök mérlegcsoportjai: az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a befektetett pénzügyi eszközök. I (35/5)

A befektetett pénzügyi eszközök között azokat a kölcsönkövetéleseket, értékpapírokat, részesedéseket és pénzeszközöket kell megjeleníteni, melyek tartósan szolgálják a vállalkozási tevékenységet. I (56/1)

A befektetett pénzügyi eszközökön belül a befektetési célú részesedések és értékpapírok, a tartós követelések, valamint a tartósan lekötött pénzeszközök szerepelnek. I (41/5)

A befektetett pénzügyi eszközökön belül külön mérlegtételeken kell megjeleníteni a kapcsolt vállalkozásban levő tartós részesedéseket és adott kölcsönöket valamint a tartósan adott kölcsönök esetében az egyéb részesedési viszonyban álló vállalatoknak nyújtott kölcsönöket is. I (61/4)

A befektetett pénzügyi eszközökön értékcsökkenés nem, csak értek vesztés számolható el. I (64/7)

A bekerülési érték meghatározásánál a kiindulási alapot jelentheti: a levonható ÁFA-t nem tartalmazó számla szerinti ár; az előállítás közvetlen önköltsége; az apportérték; a megállapodás, csereszerződés, vagyonfelosztású javaslat szerinti érték; a piaci érték, az átadónál szereplő nyilvántartási érték. I (52/5)

A cég akkor tekinthető likvidnek, ha működési bevételeiből képes folyamatosan fedezni működési kiadásait, azaz rövid tavú kötelezettségei kifizetéséhez a rendelkezésére álló likvid vagy likviddé tehető forgóeszközök fedezetet nyújtanak. I (50/4)

A céltartalékok alapvetően abban különböznek a költségek, ráfordítások passzív időbeli elhatárolásától, hogy az utóbbi esetében a pontos összeg és a felmerülés időpontja is ismert, míg a céltartalékok esetében a felmerülés időpontja és/vagy összegének nagysága bizonytalan. I (41/6)

A céltartalékok eredményt csökkentő tételek. I (47/5)

A dinamikus mérlegelmélet kidolgozása Nicklisch nevéhez fűződik. H (6/54)

A dinamikus mérlegelmélet kidolgozása Schmalenbach nevéhez fűződik. I (40/5)

A dinamikus mérlegelméletek a vállalkozás eszközeit, forrásait időérték elv alapján, aktualizált bekerülési értéken mutatják ki. H (7/50)

A dinamikus mérlegelméletek a vállalkozás eszközeit, forrásait időérték elv alapján, napi piaci értéken mutatják ki. H (11/40)

A dinamikus mérlegelméletek a vállalkozás eszközeit, forrásait realizációs elv alapján, aktualizált bekerülési értéken mutatják ki. I (55/7)

A dinamikus mérlegelméletek alapján összeállított mérleg a vállalkozás vagyonáról nem ad reális képet. I (48/6)

A dinamikus mérlegelméleteknél a mérleg összeállításának fő célja a vállalkozás adott időszakban elért eredményének meghatározása, bemutatása. I (56/6)

A dinamikus mérlegelméleteknél a mérleg összeállításának fő célja a vállalkozás vagyonának meghatározása, bemutatása. H (6/45)

A forgóeszközök között szerepelhetnek olyan vagyoni elemek is, melyeknek gazdasági élettartama meghaladja az egy évet. I (54/6)

A forgóeszközök mérlegcsoportjai: a készletek, a követelések, az értékpapírok és a pénzeszközök. I (46/4)

A hátrasorolt kötelezettségek esetén a kölcsönt nyújtó fél hozzájárul ahhoz, hogy ha felszámolási vagy csődeljárás indul az adós vállalkozás ellen, akkor követelése csak akkor kerül kiegyenlítésre, ha a többi hitelező és a tulajdonosok kifizetésre kerültek. H (5/43)

A jegyzett tőke a cégbíróságon bejegyzett tőke összege, amelyet a tulajdonosok alapításkor, tőkeemeléskor, valamint a folyamatos működés során az eredményből a vállalkozás rendelkezésére bocsátanak, a vállalkozásnál hagynak. H (7/37)

A jegyzett, de meg be nem fizetett tőke az egyetlen követeléstartalmú tétel, amely a forrás oldalon szerepel a mérlegben. I (53/2)

A jelenlegi számviteli gyakorlat a speciális céghelyzetben (csőd, felszámolás, egyesülés,) levő vállalatok számára statikus mérleget ír elő. I (36/3)

A jelenlegi számviteli gyakorlatban nem alkalmaznak dinamikus mérleget, ezeket csak a XX. század középen alkalmaztak. H (5/54)

A jelenlegi számviteli gyakorlatban nem alkalmaznak statikus mérleget, ezeket csak a XX. század középen alkalmaztak. H (5/43)

A kis- és középvállalkozásoknak össze szabad állítaniuk a beszámolójukat, azt alátámasztó leltár nélkül is. H (5/50)

A kritikus helyzetben levő vállalatoknál cél a vagyonelemek fordulónapi piaci értéken való megállapítása, az időszaki realizált eredmény csak másodlagos, ezért az összeállításra kerülő mérleg dinamikus. H (4/47)

A kritikus helyzetben levő vállalatoknál cél a vagyonelemek fordulónapi piaci értéken való megállapítása, az időszaki realizált eredmény csak másodlagos, ezért az összeállításra kerülő mérleg statikus. I (39/6)

A káreseményeket, hiányokat a tárgyi eszközöknél, az immateriális javaknál terv szerinti értékcsökkenésként kell elszámolni. H (8/60)

A káreseményeket, hiányokat a tárgyi eszközöknél, az immateriális javaknál térvén felüli értékcsökkenésként kell elszámolni. I (48/5)

A káreseményeket, hiányokat felmerülésükkor azonnal ráfordításként kell elszámolni. I (45/4)

A káreseményeket, hiányokat minden eszköz esetében térvén felüli értékcsökkenésként kell elszámolni. H (6/50)

A kötelezettségek (és részben a céltartalékok, passzív időbeli elhatárolások) testesítik meg az Mérlegben a vállalkozás idegen forrását. I (40/5)

A kötelezettségek a tulajdonosoknak a vállalkozás eszközeire vonatkozó igényét jelenítik meg. H (9/64)

A különböző mérlegelméletek azonos mérlegcélokon alapulnak, a gyakorlati megvalósításban keresendő az eltérés. H (8/51)

A különböző mérlegelméletek eltérő mérlegcélokból indulnak ki. I (61/6)

A leltár a mérleg valóságtartalmának hitelesítését szolgáló dokumentum. I (48/1)

A leltáreltéréseket először a szintetikus, majd ezt követően az analitikus nyilvántartásokon kell átvezetni. H (5/50)

A leltáreltéréseket először az analitikus, majd ezt követően a szintetikus nyilvántartásokon kell átvezetni. I (55/6)

A leltárkészítés időpontját és módját a számviteli törvénykötelező érvénnyel minden gazdálkodó számára előírja. H (6/60)

A leltárkészítési kötelezettség a törvényben egyértelműen meghatározott, a számviteli törvény a tulajdonosokra bízza a leltározás módjának és idejének meghatározását. I (47/5)

A leltározás a vállalat eszközeinek mennyiségi felvételét jelenti. H (5/54)

A leltározás az a tevékenység, amelynek keretében a vállalkozás vagyonát mennyiségben és értekben felvesszük, és az így kapott tételes kimutatásban (leltár) szereplő értékeket összevetjük a könyveinkben vezetett értékekkel. I (53/10)

A leltározás elvégezheti folyamatosan vagy fordulónappal. I (54/5)

A leltározást az eszközök esetében mindig mennyiségi felvétellel kell elvégezni. H (8/62)

A leltárértékelés azt jelenti, hogy a leltározás befejeztével a vállalat megállapítja, hogy a leltár mekkora valószínűséggel fedi le a tényleges vagyoni helyzetet. Az eredményül kapott százalékos értéket a leltáron fel kell tűntetni. H (4/37)

A leltárértékelés egyrészt a mennyiségben felvett anyagi javak pénzértékre történi átszámítását, másrészt a mennyiségi felvételt nem igénylő anyagi és nem anyagi javak pénzértékének esetleges módosítását jelenti. I (45/6)

A leltárértékelés keretében feltárásra kerülnek a tényleges és a könyv szerinti vagyon esetleges eltérései, melyeket a beszámoló összeállítása előtt a nyilvántartásokban helyesbíteni kell. I (41/4)

A likviditási gyorsráta (QR) = (Forgóeszközök – Készletek) / Rövid lejáratú kötelezettségek. I (50/8)

A likviditási gyorsráta (QR) = (Forgóeszközök – Követelések) / Rövid lejáratú kötelezettségek. H (7/50)

A likviditási gyorsráta (QR)= (Követelések + Értékpapírok + Pénzeszközök) / Kötelezettségek. H (3/54)

A likviditási gyorsráta (QR)= (Követelések + Értékpapírok + Pénzeszközök) / Rövid lejáratú kötelezettségek. I (47/3)

A likviditási gyorsráta azt mutatja meg, hogy a cég képes-e kötelezettségeinek eleget tenni meglévő pénzeszközeinek, és rövid időn belül pénzformát olti rövid lejáratú követeléseinek felhasználásával. H (8/53)

A likviditási gyorsráta azt mutatja meg, hogy a cég képes-e rövid tavú kötelezettségeinek eleget tenni meglévő pénzeszközeinek, és rövid időn belül pénzformát olti rövid lejáratú követeléseinek felhasználásával. I (50/5)

A likviditási mutató = (Saját tőke + Tartós idegen források) / (Befektetett eszközök + Stratégiai készletek) H (3/42)

A mennyiségi felvétellel történi leltározás csak abban az esetben hagyható el, ha az adott eszközt, forrást nem lehet mennyiségileg számba venni. I (54/5)

A mennyiségi felvétellel történi leltározás mindig tényleges megszámlálás vagy mérés útján történik. I (52/6)

A mennyiségileg számba nem vehető eszközökre, valamint a forrásokra a leltározási tevékenység nem terjed ki. H (5/45)

A mérleg szerinti eredmény a realizált eredménynek azon része, mellyel a tulajdonosok a tárgyévi tevékenység eredményéből hozzájárulnak a vállalkozás saját tőkéjéhez. I (50/7)

A mérleg és a leltár is egy adott időpontra vonatkozóan mutatja be a vállalati vagyont, de míg a mérleg ezt összevontan, pénzértékben teszi, addig a leltár a vagyont tételesen felsorolva, mennyiségben (minőségben) és értekben mutatja be. I (54/12)

A mérleg és a leltár is számviteli dokumentum, de míg a mérlegen szerepelnie kell a felelős személy (ek) aláírásának, addig ez a leltáron elhagyható. H (2/40)

A mérlegen kívüli értékelések során a vállalkozás értéket nem közvetlenül a vállalkozás rendelkezésére álló vagyontárgyak értékéből határozzak meg, hanem a vállalkozás globális értéket állapítják meg, pl. annak jövedelemtermelő képessége szerint. I (52/3)

A mérlegfőösszeg a vállalati vagyon könyv szerinti értéket mutatja meg. I (51/6)

A mérlegfőösszeg az eszközök és a források összesített értéke, azaz mérlegfőösszeg = források + eszközök H (8/54)

A mérlegkészítés időpontja a fordulónap, mely általában a naptári év vége, de lehetőség van ettől eltérni is. H (7/50)

A mérlegkészítés időpontja az üzleti év fordulónapját követi időpont, ameddig a vagyoni helyzet bemutatáshoz szükséges értékelési feladatokat el lehet és el kell végezni. I (51/10)

A nettó forgótőke a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek különbsége. I (51/4)

A nettó forgótőke az eszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek különbsége. H (4/44)

A passzív időbeli elhatárolások elszámolásával a tárgyévi költségek, ráfordítások nőnek, vagy a tárgyévi hozamok csökkennek. I (42/3)

A passzív időbeli elhatárolások eredményt növeli tételek. H (4/43)

A potenciális vagyont nem lehet számviteli értelemben vagyonnak tekinteni, mert nemhasznosíthato, nincs használati értéke. I (35/7)

A rendeltetésszerűen használatba nem vett eszközöket a tárgyi eszközök között a befejezetlen beruházások mérlegtételen jelenítjük meg. H (6/50)

A saját tőke akar, negatív értékű is lehet. I (46/6)

A saját tőke azt fejezi ki, hogy a tulajdonosok milyen összeget bocsátottak véglegesen a vállalkozás rendelkezésére. I (44/6)

A saját tőke mérlegcsoportjai a következik: jegyzett tőke; jegyzett, de meg be nem fizetett tőke; tőketartalék; eredménytartalék; céltartalék; értékelési tartalék és mérleg szerintieredmény. H (5/48)

A saját tőken belül negatív értékkel csak a jegyzett, de meg be nem fizetett tőke és az eredménytartalék szerepelhet. H (7/46)

A stabilitási mutató = (Saját tőke + Idegen források) / (Befektetett eszközök + Strategiaikészletek) H (5/54)

A stabilitási mutató = (Saját tőke + Tartós idegen források) / (Befektetett eszközök + Stratégiai készletek) I (59/6)

A statikus mérlegelméletek a vállalkozás eszközeit és forrásait időértékelv alapján értékelik, napi piaci értéken mutatják ki. I (51/5)

A statikus mérlegelméletek a vállalkozás eszközeit és forrásait realizációs alapján értékelik, bekerülési értéken mutatják ki. H (5/52)

A statikus mérlegelméletek a vállalkozás eszközeit és forrásait realizációs alapján értékelik, napi piaci értéken mutatják ki. H (5/46)

A statikus mérlegelméletek alapjai Nicklisch nevéhez főződnek. I (54/2)

A statikus mérlegelméletek alapjai Schmalenbach nevéhez főződnek. H (5/55)

A statikus mérlegelméletekben a mérleg összeállításának fő célja a realizált eredmény meghatározása, bemutatása. H (7/41)

A statikus mérlegelméletekben a mérleg összeállításának fő célja a vállalkozás vagyonának meghatározása, bemutatása. I (57/4)

A számviteli vagyonnak értékkel kell bírnia: Ebből következik, hogy nem tekinthető vagyonnak az a tétel sem, melynek értéke pontosan nem ismert, de megbecsülheti. H (5/46)

A terv szerinti értékcsökkenési leírás elszámolása a vállalat számára azonnal ráfordítást jelent. H (4/59)

A térvén felüli értékcsökkenéseket ráfordításként kell elszámolni. I (50/3)

A tárgyi eszközökre, immateriális javakra adott előlegeket tartalmukból következően a követelések között kell a mérlegben megjeleníteni. H (6/57)

A vagyon csökkenésre kizárólag saját forrás csökkenés, vagy az idegen tőke törlesztése miatt kerülhet sor. I (53/6)

A vagyon gyarapítására kizárólag saját tőkenövekedés vagy az idegen tőke átmeneti vagy tartós igénybevétele réven kerülhet sor. I (49/7)

A vagyoni értékű jogokat a mérlegben az immateriális javak között jelenítjük meg. H (8/57)

A vagyonkent történi számbavétel alapvető feltétele, hogy értékkel bírjon és hasznosítható legyen. I (60/6)

A vagyonértékelés az eszközértékelésen túl vagyoni helyzet-értékelést is jelent. I (52/7)

A vagyonértékelés eredményeként egy adott időpontra vonatkozó, dinamikus mérleg születik. H (6/45)

A vagyonértékelés során alapvetően a vállalat eszközei kerülnek értékelésre, mert a kötelezettségek könyv szerinti értéke általában jól tükrözi azok tényleges értéket. I (43/4)

A vagyonértékelés során először azt kell megállapítani, hogy a vállalkozástól, a vállalkozás eszközeinek működésétől milyen időtartamon keresztül, mekkora nagyságú pénzáramlás várható. Ennek valószínűsítése után határozzak meg a vagyonértéket. H (12/31)

A vállalat minden általa használt erőforrást meg tud jeleníteni eszközkent a mérlegben. H (8/44)

A vállalat által használt human erőforrások a mérlegben számbavételi nehézségük miatt nem szerepelnek. I (48/12)

A vállalkozás mérlegébe csak a szabályszerű leltározással megállapított és kivizsgált leltárkülönbözetekkel módosított eszközérték vehető fel. I (42/9)

A vállalkozás tevékenységet szolgáló nem anyagi javakat az immateriális javak között jelenítjük meg. H (6/51)

A „Befektetett eszközök” mérlegcsoport. H (9/36)

A „B” típusú mérleg fordított likviditási sorrendben tartalmazza az eszközöket, majd az eszközöket csökkentik a rövid lejáratú kötelezettségek és a passzív időbeli elhatárolások, míg a többi forrás lejáratú sorrendben szerepel. I (58/5)

A „B” típusú mérleg struktúrájában a finanszírozási szemlélet érvényesül. I (50/3)

A „Céltartalékok” mérlegcsoport. H (3/51)

A „Saját tőke” mérlegfőcsoport. I (43/6)

A „Tárgyi eszközök” mérlegfőcsoport. H (4/35)

Alapvető különbség a mérleg és a leltár között, hogy míg a mérleg időpontra, addig a leltáridőszakra vonatkozik. H (5/50)

Amikor a vagyon eredetet vizsgáljuk, arra keressük a választ, hogy a különféle tulajdonosokkal bíró vagyoni elemek milyen formában állnak a vállalat rendelkezésére. H (4/45)

Amikor a vagyon eredetet vizsgáljuk, arra keressük a választ, hogy az egyes vagyonelemek megszerzéséhez szükséges tőket ki biztosította, azaz, hogy eredetileg honnan, kitől származott. I (44/8)

Amikor a vagyon összetételét vizsgáljuk, arra keressük a választ, hogy az erőforrásainkat a jövőben milyen formában, hogyan hasznosítjuk. H (5/44)

Amikor a vagyon összetételét vizsgáljuk, arra keressük a választ, hogy milyen hasznot hozó vagyonelemekkel, azaz erőforrásokkal rendelkezünk. I (55/6)

Az aktív időbeli elhatárolások a tárgyévi költségeket, ráfordításokat növelik, a tárgyévi bevételeket csökkentik. H (7/45)

Az aktív időbeli elhatárolások eredményt növeli tételek. I (48/2)

Az aktív és passzív időbeli elhatárolások mérlegben történi megjelenítése az összemérés és az időbeli elhatárolás elvéből következik. I (44/6)

Az alapítás-átszervezés valamint a kísérleti fejlesztés költségeinek aktiválásáról a gazdálkodó dönthet. I (42/6)

Az analitika helyességet, valódiságát a vállalkozó saját elhatározása alapján bármilyen gyakorisággal ellenőrizheti, ugyanakkor az analitikus nyilvántartás önmagában nem minősül leltárnak. I (51/3)

Az eladósodottság mértéke = Tartós idegen forrás / (Saját tőke + Tartós idegen forrás). I (49/8)

Az eszköz felújításával, bővítésével, átalakításával járó költségeket rá kell aktiválni az eszköz eredeti bekerülési értékére, megnövelve azzal annak értéket. I (49/2)

Az eszközbeáramlások vagyonnövekedést idéznek elő. H (4/45)

Az eszközöket mindig a szerint kell a mérlegben a forgó- illetve a befektetett eszközök köze besorolni, hogy az adott vállalatnál előreláthatólag mennyi ideig szolgálják a vállalkozási tevékenységet. I (37/3)

Az eszközöket mindig a szerint kell a mérlegben a forgó- illetve a befektetett eszközök köze besorolni, hogy mekkora az adott eszköz becsült gazdasági élettartama. H (8/47)

Az immateriális javak között a mérlegben csak azokat a nem anyagi javakat kell/lehet megjeleníteni, amelyek tartósan szolgálják a vállalkozási tevékenységet. I (42/7)

Az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok a mérlegben a tárgyi eszközök között jelennek meg. I (49/3)

Az ingatlanok; a műszaki berendezések, gépek, járművek és az egyéb berendezések, felszerelések, járművek mérlegtételeken csak rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett tárgyi eszközöket szabad megjeleníteni. I (51/3)

Az organikus mérlegelméletek a vagyont a realizációs elv alapján, az eredményt az időérték elv alapján határozzak meg. H (8/44)

Az organikus mérlegelméletek a vagyont az időérték elv alapján, az eredményt a realizációs elv alapján határozzak meg. I (59/8)

Az organikus mérlegelméletek célja kettős a realizált és a pénzügyileg is realizált eredmény meghatározása. H (6/42)

Az organikus mérlegelméletek célja kettős: a reális vagyonérték és a reális eredmény meghatározása. I (42/3)

Az üzemgazdasági becsértékkel való értékelés aktuális tőzsdei értéken való értékelést jelent. H (9/53)

Az üzemgazdasági becsértékkel való értékelés fiktív jövőbeli értéken való értékelést jelent. I (44/5)

Az üzleti értékelés során alapvetően a vállalat eszközei kerülnek értékelésre, mert a kötelezettségek könyv szerinti értéke általában jól tükrözi azok tényleges értéket. H (6/51)

Az üzletértékelés során először azt kell megállapítani, hogy a vállalkozástól, a vállalkozás eszközeinek működésétől milyen időtartamon keresztül, mekkora nagyságú pénzáramlás várható. Ennek valószínűsítése után határozzak meg az üzleti értéket vagy cégértéket. I (53/8)

Az „a” típusú mérleg az eszközöket csökkeni likviditás szerint, a forrásokat pedig növekvő lejáratú idő szerint tartalmazza. H (2/45)

Az „a” típusú mérleg az eszközöket fordított likviditási sorrendben, a forrásokat pedig fordított lejáratú sorrend szerint tartalmazza. I (51/2)

Az „a” típusú mérleg struktúrájában a finanszírozási szemlélet érvényesül. H (5/47)

Azon eszközöknél, melyeknél a vállalat a leltározás során mennyiségi felvételt alkalmaz, elhagyható a leltározási folyamatban az egyeztetés. H (3/59)

Egy adott eszköz eredeti bekerülési értéke a lehetséges maximumot jelenti, a továbbiakban a könyv szerinti érték ennél csak alacsonyabb értéket vehet fel. H (8/48)

Egy cég akkor egészséges, ha amellett hogy fizetőképes (likvid), stabilnak is tekinthető, és nincs eladósodva, azaz független. I (41/4)

Egy cég akkor likvid, ha a befektetett eszközeit és nehezen mobilizálható készleteit minél nagyobb arányban fedezi a tartós forrásaival. H (4/60)

Egy cég akkor stabil, ha a befektetett eszközeit és nehezen mobilizálható készleteit minél nagyobb arányban fedezi a tartós forrásaival. I (42/7)

Egy cég valós piaci értéke az az ár, amelyen az adott cég normális piaci feltételek mellett, azaz mindkét fel részéről kényszermentesen gazdát cserél. I (49/6)

Egy céget akkor tekintünk függetlennek, ha egyáltalán nincs tartozása. H (4/47)

Egy céget akkor tekintünk függetlennek, ha hosszú lejáratú kötelezettségei nem haladjak meg saját tőkéje és céltartalékai együttes összeget. I (66/3)

Egy céget akkor tekintünk függetlennek, ha rövid lejáratú kötelezettségei nem haladjak meg saját tőkéje és céltartalékai együttes összeget. H (12/45)

Egy vállalkozás értéket mindig a közvetlenül a vállalkozás rendelkezésére álló vagyontárgyak értékéből határozzak meg. H (10/41)

Eszközként csak olyan eszköz szerepelhet a mérlegben, melynek polgárjogi értelemben vett tulajdonjoga már átszállt a mérleget összeállító vállalatra. H (9/44)

Ha a leltározás nem fordulónapon történik, akkor a leltározás napja és a fordulónap között történt változásokat a mérlegérték megállapításánál figyelembe kell venni. I (62/4)

Ha a mérleg szerinti eredmény negatív, akkor a nyitó értéket a Követel, oldalon könyveljük. H (6/50)

Ha a mérleg szerinti eredmény negatív, akkor a nyitó értéket a Tartozik, oldalon könyveljük. I (44/8)

Ha a saját tőke aránya a tartós forrásokon belül 35% alá süllyed, a vállalkozás kritikus helyzetben van. I (44/6)

Ha a saját tőke aránya a tartós forrásokon belül 65% alá süllyed, a vállalkozás kritikus helyzetben van. H (5/35)

Ha a tartós idegen forrás aránya a tartós forrásokon belül 35% fölé emelkedik, a vállalkozás kritikus helyzetben van. H (4/42)

Ha a tartós idegen forrás aránya a tartós forrásokon belül 65% fölé emelkedik, a vállalkozás kritikus helyzetben van. I (54/4)

Ha a vevőnk kifizeti tartozását, akkor a vállalat vagyona megnő. H (3/54)

Ha egy cég elengedi vállalatunk tartozását, az vállalatunknál vagyoncsökkenést eredményez. H (4/53)

Ha egy cég elengedi vállalatunk tartozását, az vállalatunknál vagyonnövekedést eredményez. H (5/48)

Ha egy forrás számlanyitó értéke negatív, akkor a nyitást a Tartozik, oldalon könyveljük. I (36/10)

Ha egy forrás számlanyitó értéke negatív, akkor a nyitást negatív előjellel a Követel, oldalon könyveljük. H (11/38)

Ha egy kamatozó értékpapír futamideje 18 hónap és a vállalat az értékpapír lejáratáig meg kivonja őrizni, akkor az értékpapír a mérlegben a befektetett eszközök között fog szerepelni. H (8/52)

Ha egy kamatozó értékpapír futamideje 18 hónap és a vállalat az értékpapír lejáratig meg kívánja őrizni, akkor előfordulhat olyan eset, hogy az értékpapír a mérlegben a forgóeszközök között fog szerepelni. I (49/5)

Ha kifizetjük a szállítóval szembeni tartozásunkat, akkor a vállalatunk vagyona csökken. I (58/3)

Ha érvényesül a vállalkozás folytatásának az elve, akkor fő cél a vagyonváltozások hátasaként képződött realizált eredmény meghatározása, azaz az összeállításra kerüli mérleg dinamikus. I (43/6)

Ha érvényesül a vállalkozás folytatásának az elve, akkor fő cél a vagyonváltozások hátasaként képződött realizált eredmény meghatározása, azaz az összeállításra kerüli mérleg statikus. H (7/42)

Hasonlóan a tárgyi eszközökhöz, immateriális javakhoz a befektetett pénzügyi eszközök esetében is a leirat úgy kell megtervezni, hogy a hasznos gazdasági élettartam végére az eszköz a mérlegben maradványértéken szerepeljen. H (14/44)

Jelenleg az időszakonként összeállításra kerüli mérleg egy alapvetően dinamikus mérleg, mely azonban bizonyos elemeiben tartalmazhat statikus vonásokat is. I (60/7)

Követeléseket a mérlegben kizárólag a forgóeszközökön belül, a II. mérlegcsoportban találunk. H (4/42)

Közvetett leltárértékelésről beszélünk, amikor a mennyiségben felvett javak pénzértékre való átszámításához konkrét árakat veszünk igénybe. H (9/51)

Közvetlen leltárértékelésről beszélünk, amikor a mennyiségben felvett javak pénzértékre való átszámításához konkrét árakat veszünk igénybe. I (52/3)

Leltározni a számviteli törvény értelmében csak a fordulónap körüli időszakban lehet. H (9/55)

Leltározásnál az egyeztetés módszere a főkönyvi számláknak az analitikus nyilvántartásokkal vagy a könyvelés helyességet igazoló egyéb okmányokkal való egybevetését, összehasonlítását jelenti. I (53/5)

Léteznek olyan eszközök és ilyenek a források, melyeknek leltározása kizárólag az egyeztetés módszerével történhet. I (51/4)

Míg az eszközöknél kötelező elkülönítve bemutatni a kapcsolt vállalkozásokkal, egyéb részesedési viszonyban levő vállalatokkal kapcsolatos téteket, addig a kötelezettségeknél ez a vállalkozó döntésére bízza. H (7/51)

Nem tekinthető vagyonnak az olyan jószág, mellyel kapcsolatosan a vállalat semmiféle jövőbeli hasznot nem remélhet. I (51/2)

Számviteli értelemben vagyonnak kell tekinteni a tényleges és a potenciális vagyont is. H (5/44)

Tőzsdén nem jegyzett cégek piaci értéke gyakran becsült érték. I (49/5)

Értékcsökkenést a befektetett eszközökön számolunk el. H (5/48)

Értékesítési szándékkal tartott eszközök is megjeleníthetik befektetett eszközkent, ha várhatóan a vállalat eszközét esetleg évekig nem tudja értékesíteni. H (8/40)

Előző teszt

• SzámvitelTémakör6

Következő teszt

• SzámvitelTémakör8

Vissza a főoldalra

SzamVitel