VIKWiki:TDK Hallgatói segédanyagok

A VIK Wikiből
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Tapasztalataink szerint a hallgatók tanulmányaik során a következőféle segédanyagokra támaszkodhatnak:

  1. Előadás, annak sajátkezű jegyzete
  2. Az előadó által kiadott könyv, jegyzet, diasor
  3. Egyéb szakkönyv az adott területen
  4. Az interneten fellelhető adott témájú írások
  5. A hallgatók (szaktársak) által írt segédanyagok

A legutóbbi sok tekintetben kakukktojás. A hallgatói segédanyagok általában kevés eredetiséget tartalmaznak. A többi kategóriából kinyerhető tudást gyűjtik és rendszerezik, elsődlegesen az előadó által kiadott anyagokra támaszkodva.

Néhol csak a könyvek megfelelő bekezdéseinek egymás mellé illesztésével készülnek, néha komoly gyűjtő és szerkesztőmunka áll bennük, ahol esetlegesen teljesen új példákat és szemléltetéseket hoznak fel a hallgatók. Míg az első véglet csak időt spórol meg azoknak, akik használják, a második a tanulás során segíthet akár olyan akadályok leküzdésében is, amelyet a hallgató egyedül, vagy az oktató által rendelkezésére bocsátott lehetőségekkel sem tudna átlépni.

A hallgatói anyagok erősen célorientáltak, mégpedig a hallgatók rövidtávú célját, az eredményes vizsgát tartják szem előtt, hiszen erős késztetés kell ahhoz, hogy valaki a vizsgaidőszakában az egyszerű tanuláson túl energiákat fektessen egy tantárgyba.

Az anyagok a tanultakat más szemszögből, pongyolábban, de - a hallgatók számára - szemléletesebben tálalják. Az alapvető különbséget az alábbi példa szemlélteti: Bevezetés a számításelméletbe I. tárgyból hallgatók 20 oldalban kidolgozták a 20 szóbeli tétel anyagát, az ajánlott tankönyvek 400 oldala fedi le ugyanezt. Felkérésünkre Simonyi Gábor, a tárgy egyik előadója a 20 oldalas kidolgozást korrektúrázta. Több kisebb és nagyobb hibára hívta fel a figyelmünket, de főleg hiányosságokra. Összefoglalásként elmondta, hogy ha a tanszék ilyen anyagot készítene - ami nem célja - akkor az egyáltalán nem így nézne ki. A kidolgozás íróival konzultálva megállapítottuk, hogy a hiányolt részek a matematikai korrektség érdekében lennének szükségesek, ám ha ezt figyelembe vették volna, aligha írhattak volna az ajánlott tankönyveknél tömörebben. Viszont több hallgató elmondta, hogy a kidolgozás elolvasása közben értettek meg olyan részleteket, melyek nélkül nem értették meg a könyv formális leírásait.

Az eset tanulságaként levontuk a következtetést, hogy a hivatalos és hallgatói segédanyagok célja gyökeresen különbözik, és más szempontoknak kell megfelelniük, más mércével kell mérnünk őket. Az oktatók nem engedhetik meg maguknak, hogy szakmailag nem maximálisan korrekt segédanyagokat adjanak ki, és ez néha az érthetőség, felhasználhatóság rovására megy. A hallgatói segédanyagoknak a hallgatók számára valamilyen pluszt kell tartalmazniuk. Ez egyfelől lehet a tömörség (sokszor fizikai korlátai vannak egy teljes könyv elolvasásának). Másfelől plusz lehet az, hogy egy olyan ember fogalmazza meg egy probléma megoldását, aki hasonló előképzettséggel rendelkezik, hasonló korú, gondolkodásmódú, és ugyanazok az információk állnak a rendelkezésére (ugyanazt az előadást hallgatta). Egy doktori fokozattal, és a témában sokéves tapasztalattal rendelkező szakembernek csak erős pedagógiai érzékkel és empátival van esélye hasonló hatásfokkal magyarázni. Különösen megnehezíti az előadók dolgát, hogy nem kísérik figyelemmel a tanulás folyamatát, és alig kapnak visszajelzést arról, hogy egy-egy magyarázat megfelelő volt-e a hallgatók számára. Sok tantárgyból kialakulnak "nehéz témakörök": az oktatók a vizsgákon szembesülnek azzal, hogy a hallgatók félreértenek, felületesen tudnak egy témát. Ez a jelenség évről évre megismétlődhet, sőt elfogadott ténnyé is válhat. Az oktatók általában a következő félévekben komolyabb hangsúlyt fektetnek az adott témára, de a hallgatói tudásbázisok erősödésével a hallgatóknak is egyre nagyobb esélyük van a helyzet javítására. Az InfoSite-on sok tantárgyból van hiánypótló magyarázat egy-egy témakörhöz.

Az InfoSite terjedelmét vizsgálva megfigyelhetjük, hogy amely tárgyakból bőséges, és minden igényt kielégítő anyagok állnak rendelkezésre, alig készülnek hallgatói segédanyagok. Ilyen például az analízis tantárgy, melynek oktatói letölthető jegyzetet adnak közre, és ezt minden félévben javítják, a hallgatók visszajelzéseinek, és a számonkréseken tapasztalt nehézségeknek megfelelően átdolgozzák.

Természetesen nincs lehetőség minden tárgyból olyan hivatalos tananyagot készíteni, mely a hallgatók minden igényét kielégíti. Ennek fő okai lehetnek:

  • Az anyag a szakmai korrektség megtartása érdekében terjedelmes
  • Tervezési feladatokat tartalmaz, az összes példa és módszer, gyakorlati tanács korrekt összefogása, felsorolása lehetetlen.
  • Éppen a gyűjtőmunka, a módszerek kidolgozása a tárgy célja.

Tehát a típusfeladatokkal jól lefedhető, memorizálható, begyakorolható tananyagok alkalmasak arra, hogy "hallgatóbarát" segédanyagok készüljenek hozzájuk. Ilyenek tipikusan az alapképzés tárgyai. A segédanyagokat ideális esetben az oktatók elkészítik, fejlett hallgatói tudásbázis esetén a hallgatók elkészítik, amit hiányolnak.

A többi tárgynál a hallgatói segédanyagok komolyan beleszólhatnak a tárgy oktatásának menetébe, hatásmechanizmusába. A vezérlés kicsúszhat az oktató kezéből, amely a VIK-en nem egyszer okozott konfliktust.

Fontos észrevennük, hogy az infokommunikáció robosztus terjedésével a hallgatói segédanyagok létrejötte és gyors terjedése elkerülhetetlen, tehát a kategorikus elutasítás kényelmes álláspontja nem tartható. Szükség van az ilyen anyagok kategorizálására, hatásuk elemzésére, és mérési, szabályozási technikák kialakítására.

  • Asszem, ez egy kicsit erős... -- SzaMa - 2005.10.19.

Ezekkel foglalkozunk ebben a fejezetben.

Hatások

Csoportmunkára való készség

A VIK hallgatói gólyaként nagy változásokat élnek meg a középiskolához képest. Teljesen újfajta tanítási modellel találkoznak, más az okatató szerepe, és más a számonkérés. Ám a VIK-en egy teljesen újfajta közösségel is találkozik: többszáz fős az évfolyam, aminek tagja lesz, és teljesen másféleképpen kommunikálnak.

Az újfajta kommunikáció alapja a számítógép és az internet, motivációja a "bajtársi" összetartás. A nagy évfolyam miatt az eredményességhez összehangoltság, fegyelem kell. Az évek során forrott ki a szükséges technológia, etikett, amit a seniorok minden gólyaévfolyamnak továbbadnak.

Úgy gondoljuk, ennek önmagán túlmutató előnyei vannak. A hallgatók éveken át masszívan használják az internetes csoportmunka-eszközöket, így nagy gyakorlatuk lesz az ezekkel támogatott munkában. Sőt, mivel jól ismerik a rendszerek előnyeit és hátrányait, az egytem melletti, vagy utáni munkájuk során is valószínűleg fogják használni ezeket az eszközöket, méghozzá mindig a feladathoz legmegfelelőbbet. felmérés!

Tapasztalataink szerint a levelezőlista vagy a wiki megszokásához egy olyan csapatnak, aki még soha nem használt ilyet néhány hétre van szüksége, és néhány hónap eltéltével lesznek gyakorlottak benne. A gyakorlott csapatok hatékonysága a feladattól függően kétszerese-tízszerese lehet csoportmunka-eszközök felhasználásával. keressünk irodalmat, ami erről beszél! Tehát véleményünk szerint az erős tudásbázist építő hallgatók hatékonyabb munkaerővé válnak. Továbbá az ilyen hallgatócsoportok biztos alapját képezhetik a tudásalapú társadalomnak. a lifelonglearning könyvre hivatkozni

Levelezőlista

Minden évfolyamnak van egy tanulmányi és egy "duma" levelezőlistája, amit a felvétel évével azonosítanak. Pl: info2003@sch.bme.hu és duma2003@sch.bme.hu. Szinte kötelező a lista tagjának lenni, aki nem olvassa a leveleket, kimarad a közösségi életből, és minden fontos információról is lemarad (pl.: sokszor az oktatók itt jelentik be, ha elmarad a következő óra). A hallgatók hamar megszokják, hogy legrosszabb esetben egy napon belül választ kapnak tanulmányi, szakmai, vagy bármilyen egyéb kérdésükre. Vizsgaidőszakban a válaszidő órákra csökken. A levelezőlistáknak komoly etikettje van, mivel 500 ember olvassa őket, és napi 20-100 levél a forgalmuk. Néhány ezek közül

  • a levél tárgyának egyértelműen utalnia kell a tartalomra - sokszor nincs idő, csak ennek az egy sornak az elolvasására
  • a levél tárgyában szögletes zárójelek között szerepelnie kell a vonatkozó tantárgy nevének - vizsgaidőszakban sokan automatikusan szortírozzák a leveleket, és csak azokat tantárgyakhoz tartozókat olvassák el, amiből éppen készülnek.
  • a nem tanulmányi kérdések a duma listára valók, "ne terheljük a tanulmányi listát!"
  • kerülni kell minden személyeskedést, magánlevélben folytatni az elhúzódó vitákat. Amikor elszabadulnak az indulatok a levelezőlistán (ún: flame) akár 100-200 levél is érkezhet pár óra alatt, ami között a hasznos levelek elvesznek.
    • Flame forrása tipikusan hitvita: windows vagy linux a jobb?, intel vagy amd?, jobboldal vagy baloldal?
    • A flame általában láncreakcióként terjed. Az egyre kisarkítottabb álláspontok a kevésbé érdekelteket is arra késztetik, hogy hozzászóljanak. Mindenki részéről nagy önfegyelem kell a folyamat leállításához.
    • Információtartalom nélküli formaságok is okozhatnak levéláradatot, ezért azokat kerülni kell, vagy magánlevélben külden. Pl.: "elnézést kérek" "én kérek elnézést" "nem, én kérek elnézést" "hagyjátok már abba" "miért hagyják abba, joguk van elnézést kérni" "igazad van, elnézést kérek" ...
  • Emellett természetesen a mindennapi kommunikáció etikettjét is be kell tartani.
  • Sokszor oktatók is olvasói a levelezőlistáknak, ezt néha a saját kárukon tanulják meg a hallgatók. Általában fontos tanulság, hogy a levelezőlisták archívuma lehet nyilvános, bekerülhet keresőmotorok adatbázisába, így később visszaüthet egy meggondolatlan levél. lábjegyzet: a Google keresőmotorja az oldalakat elsődlegesen aszerint rangsorolja, hogy hány másik oldal hivatkozik rájuk. A levelezőlisták sokrétű témában tartalmaznak válaszokat, ezeket sokan hasznosnak tartjatják, és hivatkoznak rájuk. Ezért a nyilvános levelezőlista archívumok gyakran előkelő besorolást kapnak. Kellemetlen, ha ennek következtében egy személyt rágalmazó levél válik az első találattá a nevére rákeresve.

Wiki

2005 májusa óta létezik a wiki.sch.bme.hu, elsődlegesen az InfoSite oldal kiegészítésére. Emellett fontos feladata a szerkesztők csapatmunkájának összehangolása, és ez a dolgozat is a wiki segítségével készült. A wiki érdekes, elsőre hihetetlen tulajdonsága, hogy nem jelenik meg rajta moderálandó tartalom annak ellenére, hogy nincs korlátozás arra, hogy ki mit ír rá. A tapasztalt wiki felhasználók ezt a csoportnyomással indokolják, továbbá azzal, hogy minden oldal verziókövetett, azaz bármelyik korábbi állapotát vissza lehet állítani igény esetén. A VIK-en biztonság kedvéért a felhasználóknak be kell jelentkezniük, mielőtt szerkeszthetik az oldalt, a felhasználónevük megegyezik a neptun kódjukkal. A wiki még mindig a tapasztalatgyűjtés stádiumában van. Az eltelt fél év alatt nem tapasztaltunk semmilyen olyan jelenséget, amitől tartottunk (pl.: flame). Hatékony konstruktív munkát tapasztaltunk, az emberek munkája szó szerint összeadódott: hat ember tíz perces munkája ugyanazt az eredményt hozta, mindthogyha egyvalaki egy órát intenzíven foglalkozott volna az oldallal. Különösen nagy jelentősége volt ennek akkor, amikor vizsgára készülendő még nem állt össze az hallgatók fejében az egész tananyag, ám összességében a teljes anyagot lefedő tudással rendelkeztek. (Ezért gondoljuk úgy, hogy a HaT tapasztalatai fontosak lehetnek interdiszciplináris kutatások modellezésére, módszertanának fejlesztésére)

A wiki beindításához és életben tartásához a következő szabály betartása a legfontosabb: ha a levelezőlistán egy olyan kérdésre válaszolunk, ami egy hónap múlva is releváns lesz, akkor a választ egy wikilapra kell elhelyezni, és csak a lap címét elküldeni válaszként. A lapot természetesen a wiki logikus laphierarchiájába kell helyezni. Ehhez eleinte sokat kell bővíteni a hierarchián, de egy teljes év alatt (mivel minden évfolyam szerkeszi) a wiki nagyjából teljes váza elkészül. Ha a kérdéseket a wikin válaszoljuk meg, azzal pár perc pluszmunkánk van, viszont:

  • Ha a kérdés újra felmerül, már kész van a válasz, a közösség tagjai hozzászoknak, hogy a wikit nézzék meg előbb.
  • Lehetőséget adunk rá, hogy mások kiegészítsék, finomítsák, esetleg kijavítsák a válaszunkat.
  • Magától kialakul minden tantárgyból a gyakran ismétlődő kérdések gyűjteménye (GYIK, angolul FAQ). Ha egy központi szervezet próbál meg létrehozni GYIK-ot, az általában nagy erőfeszítést jelent, és sokszor nem hatékony, életképes. Erről Szeredivel kellene beszélni, hogy a depo gyík mennyire hatékony
  • Az így kialakult GYIK az oktatóknak nagyon hasznos visszajelzés lehet. Ennek a gyakorlata még nem terjedt el a VIK-en. Jelenleg az informatikusok Mérés labor 1 és 2 tantárgyánál működik a hallgatók és oktatók interakciója a wikin keresztül. Ennek oka, hogy a wiki rendszergazdája egyben a tárgyak demonstrátora. Erről egy kicsit bővebben

Nagyon hatékony technika hallgatói segédanyagok létrehozásához, hogy valaki felsorolja vázlatszerűen a tartalmat, minden "fejezetet" egy WikiSzóval nevez el. Ezek után beharangozza a levelezőlistán, hogy itt fog elkészülni a segédanyag, és akinek kedve van, készítse el azt a részt, melyet a legjobban ért vagy szeret. A fejezetek is továbbágazhatnak, nem kell az egészet egy embernek elkészítenie, elég ha a címeket felsorolja, és egy-kettőt kitölt. A létrehozásra váró WikiSzavak mögött egy kis kérdőjelet jelenít meg a rendszer, és ez inspirálja az olvasót a tartalom kitöltésére, ugyanígy a szövegtörzs nélküli címsorok.

Miután a segédanyag felépítése körvonalazódott, a hallgatóknak általában eszébe jut, hogy a megfelelő fejezetek végére felsorolják a kapcsolódó kérdéseket. Ezeket a könyvből, az oktató által kiadott ellenőrző kérdésekből gyűjtik ki, vagy a régebbi számonkérések feladatlapjairól. Az olvasók azokat a kérdéseket, melyre frappáns választ tudnak adni, szívesen kitöltik, majd amikor kevés megválaszolatlan kérdés van, izgatottan járnak utána a nehezeknek, hogy bejfejezett legyen a mű. Minél többen olvassák és szerkesztik az oldalakat, annál nagyobb az esélye, hogy a hibákat észreveszik, javítják. Nemcsak a hibát javítják ki, hanem a nehézkes megfogalmazásokat, vagy a nem eléggé logikus, világos felépítést, gondolatmenetet is. A hallgatóknak mindvégig rendelkezésére áll a tankönyv és az előadásjegyzet, így, ha bizonytalanok, gyanúsnak találnak valamit, az több forrásból ellenőrizhetik.

Operációs rendszerek tárgyból alig két hét leforgása alatt a 400 oldalas tankönyv 120 oldalas kivonata készült el. Egy hallgató ahhoz is vette a fáradtságot, hogy nyomtatható formába tördelje az anyagot. Az anyag elkészítése közben figyelmet fordítottunk arra, hogy ne másoljuk le az ábrákat, hanem újakat készítsünk, és a szövegeket ne másoljuk szó szerint.

A Mérés labor 1-2 tantárgyaknál kéthetente egy-egy négy órás mérési feladatot kell párban megoldani. Mivel speciális műszerekre van szükség, melyekből kevés áll rendelkezésre a mérőcsoportok különböző sorrendben végzik a méréseket. Más tantárgyaknál azért érdemes a felmerülő kérdéseket maradó formába hozni (dokumentum az InfoSite-on, vagy wikilap), hogy a következő évfolyam profitálhasson belőle - ez jó indok, de nem eléggé motiváló. A mérés labor tárgyaknál viszont az egyes mérési feladatokhoz kapcsolódó kérdések az adott héten csak 20 embert érintenek, és a következő héten másik 20 embert fog érdekelni a téma. Ezért különösen megéri nem a levelezőlistán, hanem wikin megosztani az információkat. Mérés laborral kapcsolatban kétfajta információt osztanak meg a hallgatók egymással:

  1. A mérés előtt felkészülésképp egy hosszabb dokumentumot (mérési útmutató) kell elolvasni, melynek a végén ellenörző kérdések vannak. A mérés megkezdése előtt a mérésvezető szúrópróba-szerűen kérdez ezek közül, a rossz válaszok esetén a mérést nem kezdheti el a hallgató. Mivel a mérési útmutató elég tömör, nem minden kérdést egyszerű megválaszolni (Ha a hallgató hobbiból foglalkozott már a kérdéssel korábban, akkor általában könnyen meg tudja válaszolni). A válaszokat az évfolyam közösen szokta kidolgozni, mely segít az adott témában kevésbé jártas hallgatóknak a legfontosabb összefüggések megértésében.
  2. A mérések során rengeteg apró baki előfordulhat, amik miatt a hallgatók kicsúszhatnak az időből. Vannak olyan feladatok is, ahol otthon elkészített programot kell lefuttatni a laborban lévő tesztpanelen - könnyű olyan hibát elkövetni, ami csak a helyszínen derül ki, de előröl kell kezdeni miatta a munkát. Ilyenkor általában kevésnek bizonyul a négy óra. Ezért azok a hallgatók, akik az adott feladatot már sikerrel teljesítették, vagy foglalkoztak hasonló feladattal hobbiból megosztják a tapasztalataikat és tanácsaikat a többiekkel.

A régebbi ellenörző kérdésekre adott válaszok már megtalálhatóak az InfoSiteon, az esetleges új kérdéseket a hallgatók az első mérés alkalmával kidolgozzák, illetve az évközben bővített kérdéslistára is néhány napon belül találtak válaszokat. A mérések tapasztalatai az első mérésalkalmakat követő pár órában felkerülnek a wikire, és a félév folyamán folyamatosan bővülnek. Sőt, vannak, akik a mérés ideje alatt is bővítik a wikit, vagy olvassák a tanácsokat.

Csoportmunka eszközök fejelsztése

Az erős hallgatói tudásbázis segíthet abban, hogy a hallgatók a csoportmunka eszközök gyakorlott felhasználóivá váljanak. Ám mivel a hallgatók rendkívül innovatívak, és az őket érdeklő témakba sok energiát tudnak fektetni, várható, hogy a létező eszközöket továbbfejlesszék, új módszereket találjanak fel. A wiki.sch.bme.hu címen a TWiki nevű wiki változat fut, melynek fejlesztésében a VIK hallagatói is részt vesznek. Az InfoSite-nak 2005 végén új motorja készül, mely VIK-es hallgatók által kidolgozott általános dokumentumtár motoron alapszik. A továbbfejlesztés nemcsak technikai jellegű lehet, erre példa lehet jelen dolgozat. Jogi, társadalomtudományi, pedagógiai hallgatói közösségek a csoportmunka egyéb aspektusait fejleszthetik tovább, ha a mindennapi életük részévé válik egy hallgatói tudásbázis.

Oktató szerepe

A hallgatók tudásával kapcsolatban

Az előzőekben utaltunk rá, hogy a hallgatói segédanyagok jellemzően célorientáltak, mégpedig a hallgatók rövidtávú célja, a sikeres vizsga motiválja elkészítésüket. Emellett a tételcímek és vizsgakérdések jó kapaszkodót nyújtanak abban a kérdésben, hogy mi az elvárt tudás.

Következősképp a hallgatók nem csak azért gyűjtik a vizsgafeladatlapokt, hogy megfelelő gyakorlópéldákat oldhassanak meg, hanem ezek segítségével könnyen tudják körvonalazni, hogy mi volt a félév anyaga, mely témakörökből hiányos a tudásuk.

Minél több vizsgafeladatsor van a hallgatói tudásbázisban, és minél több hallgatói segédanyag épül ezekre a kérdésekre, annál inkább az oktatók által elvárt témaköröket tanulják meg a hallgatók, és nem az órákon leadottakat. Ez a folyamat az infokommunikáció folyamatos erősödésével együtt erősödik, és akkor is működik, ha nincs intezményesített hallgatói tudásbázis. Gondoljunk csak a kiszivárgó érettségi feladatlapok hipergyors elterjedésére!

Fontos kimondani, hogy az oktató egyre inkább az elvárásaival szabályozhatja a hallgatók tudását, és nem az előadásaival. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az előadások fölöslegesek, továbbra is megtartják a központi szerepüket. A VIK hallgatói továbbra is előszeretettel ülnek be az előadásokra, és igyekeznek ott megtanulni az anyagot, ám a hallgató közösségnek sokkal nagyobb a mozgástere: válogathat, hogy milyen forrásból tanulja meg az anyagot, és fejleszthet sajátot, ha úgy gondolja, hogy abból könnyebben, gyorsabban tud tanulni.

Könnyebb helyzetben vannak a tradícionális, típuspéldákkal átfogható anyagot oktató tanszékek (pl: matematikai analízis), ugyanis példatárak állnak a rendelkezésükre. Kónya tanárnő: Aki megoldja az elmúlt évek összes vizsgáját, az tudja az analízist. Sok tantárgyból nem könnyű az egész anyagot lefedő vizsgasort készíteni. Több konfliktust okozott a VIK-en, hogy az előző évek egysíkú számonkérései miatt a hallgatók a tananyagnak csak egy részét tanulták meg, majd rossz eredményeket értek el egy újszerű vizsgán. A problémára két megoldás kínálkozik az oktatók részéről:

  1. Megakadályozni a vizsgasorok publikussá válását
  2. Olyan vizsgákat összeállítani, melyek potenciálisan lefedik az egész anyagot.

Véleményünk szerint a második lehetőség célszerűbb több szempontból:

  • Az első megoldás "bűnözésre" sarkallhatja a hallgatókat: megpróbálják kicsempészni, kilopni a feladatsorokat.
  • Csökkenthető, de nem teljesen meggátolható a feladatsorok kiszivárgása, így az első megoldás esélyegyenlőtlenséget teremt a hallgatók között.
  • A második esetben igazságosabb a számonkérés: kisebb az esélye, hogy egy hallgató felületesebb tudással jobb érdemjegyet szerezzen, mint a társai.

Kérdőív!

A hallgatói segédanyagok lektorálása

A hallgatói tudásbázisok kapcsán jogosan merül fel a hallgatói segédanyagok helyességének kérdése. Nagy konfliktusokat eredményez, ha egy hibára csak a számonkéréskor derül fény. Amennyiben ugyanis egy (főleg az ajánlott) tankönyvből tanult meg valamit hibásan egy hallgató, az a szakmai lektor felelőssége, és az oktató általában felmenti a hallgatót. Ezzel szemben a más hallgatók által készített segédanyagok felhasználásakor a hallgató nincs ilyen biztonságban. Sőt, jellemző, hogy a tömegesen jelentkező hibák felingerlik a javítókat, és szigorúbban ítélik meg ezeket a hibákat. A hallgatóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a hallgatói segédanyagok "AS IS" állnak rendelkezésükre Lábjegyzet: "AS IS" a szoftverekkel kapcsolatban egyre közkedvetlebb fogalom. Azt jelenti, hogy bár a szerzők mindent elkövettek a termék hibátlansága érdekében, nem garantálják a hibátlanságot, mindenki a saját felelősségére használhatja azt. A hallgatóközösség természetesen mindent megtesz a hibák kijavításának érdekében, a wiki segítségével ez sokkal könnyebbé válik. A hallgatók többsége több forrásból tanul, így rájuk ezek a hibák nincsenek súlyos hatással. Azoknál kerülnek elő ezek a hibák, akik valamiért felületesen tanultak az adott vizsgára, itt viszont sokszor az elégséges jegy múlik rajtuk, ami súlyosbítja a helyzetet. Az oktatók ilyenkor jogosan háborodnak fel egy olyan reklamáción, hogy "ezen és ezen a honlapon ezt olvastam". Kérdőív!

A hallgatók között terjedő félreértések a hallgatói tudásbázis nagyon korai stádiumában, vagy anélkül is megjelennek, ám ott a kommunikáció alacsonyabb hatásfoka miatt nem válik tömegessé a hiba, és így nem feltétlenül tűnik fel az oktatóknak. A fejlett hallgatói tudásbázis esetén megfelelő odafigyeléssel a hibák időben kiderülnek, vagy legalább megadatik az esély a hallgatóközösségnek, hogy a saját hibájából tanuljon.

Az InfoSite szerkesztői foglalkoznak a kérdéssel, de még nem rendelkeznek kész megoldással a hallgatói segédanyagok helyességének biztosítására. Egyrészt abban látják a helyesség biztosítékát, hogy a wikin bárki könnyen kijavíthatja a hibákat. Ha rosszabb esetben számonkérésen szembesülnek a hallgatók a hibával, az erősen sarkallja őket a tudásbázis adott részének kijavítására, így a következő generáció nem esik ugyanabba a hibába. Ezt elősegíti az oktatók részéről, ha a számonkérések minél inkább lefedik az egész anyagot.

Recski András, a SZIT tanszék vezetője megjegyezte, hogy nem is várhatjuk el fél év tanulás után azt, hogy hibátlan jegyzetet írjanak a hallgatók, miközben az ő több évtizedes szakmai tapasztalata mellett is kerülnek hiábák a tankönyveibe. A hallgatói anyagok létezését mégis üdvözölte, és azt javasolta, hogy a szerkesztők vonjanak be felsőbbéves hallgatókat és doktoranduszokat a lektorálásba.

A szerkesztők az anyagok lektorálásának két szintjét képzelik el:

  1. Az oktatók a wikin folyamatosan fejlődő képlékeny anyagba írják bele a korrektúrájukat, ugyanúgy szerkesztve az oldalt mint a hallgatók.
  2. A wiki állapotát időközönként - célszerűen a félév lezárultával - a hallgatók átmásolják egy dokumentumba, és ezt a dokumentumot a hagyományos módon lektorálják az oktatók. Ez etalonként (vagy legalábbis megbízhatóbb forrásként) állhat a következő félév végéig.

A második megoldás nagy biztonságot ad, ám nagy munkát igényel egy-egy oktatótól, és nem feltétlenül lesz eredményes a hallgatói segédanyagok természete miatt (amint ezt a fejezet elején leírt példa mutatja). Az első megoldás nem teljeskörű, de sokkal gyorsabb reakciót tesz lehetővé. A módszer wikiből adódó további előnye, hogy a korrektúra apró lépésekben folyamatosan folyhat, így akár tárgyat oktató összes demonstrátor részt vehet benne kötetlenül, a munkájuk pedig összeadódik. A megoldás nagyobb rugalmasságot igényel az oktatótól, ezért valószínűleg inkább a tanszéken demonstrátorként dolgozó hallgatók vagy doktoranduszok fognak részt venni benne, ahogy ezt a Mérés labor tárgy példája mutatja.

A hallgatói segédanyagok mindig valamilyen igény hatására jönnek létre, melyet az oktató nem elégít ki, vagy posztjánál, magasabb képzettségénél fogva nem elégíthet ki. Ilyen lehet például a matematikai precízséget nélkülöző, ám a hallgatók számára szemléletes bizonyításvázlat, vagy egy feladat megoldásának "konyhanyelvi" leírása. Ebben az esetben a korrektúra kapcsán fontos megőrizni a hallgatói segédanyag "autentikusságát" ebben a tekintetben - ha elveszik, akkor valószínűleg egy új segédanyag fog létrejönni az igény kielégítésére, és a befektetett munka értelmetlenné válik.

Az InfoSite szerkesztőinek javaslata, hogy a korrektúrázáskor az oktató pontosan ugyanúgy járjon el, mintha egy dolgozatot javítana: a hibás részeket húzza át, a hiányokat hiányjellel jelezze. Segítségképp írjon egy vagy több félmondatot, hogy mi a hiba, hiányosság, de ne javítsa ki, ne írja át az anyagot. Ez több szempontból is hasznos lehet:

  • Elég a hiba/hiány jelzése, mivel a hallgatók egyszerre több forrásból tanulnak, a kérdéses pontokon előveszik a könyvet vagy az előadásjegyzetet.
  • Ez a megoldás sokkal kevesebb energiát igényel az oktató, és az anyag lektorált változatán dolgozó hallgatótól is, így jobb eséllyel készül el egy nagyobb anyag korrektúrája.
  • A hiányjel vagy áthúzás a wikin motiválja az olvasót a hiba javítására, így nő a közösség aktivitása, gyorsabban javításra kerül a hiba.
  • Az oktatói és hallgatói segédanyagok közötti ellentétek ellehetleníthetik egy teljes korrektúra létrejöttet. Ezzel a módszerrel az oktatónak és a lektorált anyagon dolgozó hallgatónak nem kell feloldaniuk a konfliktust, csak rámutatni a kérdéses pontokra.

Összefoglalásképp: Úgy látjuk, hogy a hallgatói segédanyagok elterjedése megállíthatatlan, hatásaik mindenképpen jelentkeznek, méghozzá az infokommunikáció fejlődősével és terjedésével egyre erősebben. A kérdést körüljárva azt a következtetést vontuk le, hogy az oktatók segíthetik elő a pozitív hatásokat és csökkenthetik a negatívakat, mégpedig a következőképpen:

  1. Tudatosan olyan számonkéréseket állítanak össze, melyek maradéktalanul lefedik azt a tudást, amit a hallgatóknak át kívánnak adni. A pozitív hatás fokozható azzal, hogy ellenőrző kérdések és feladatok gyűjteményét adják ki.
  2. Részt vesznek az anyagok hibajavításában a fentebb felvázolt módokon.

Távoktatás

Az interneten fellelhető segédanyagok mennyiségének és teljességének növektével felmerül a kérdés, hogy van-e szükség az előadásokra, átalakul-e a nappali képzés is távoktatássá. Felmérésünkből [f3] kiderül, hogy a hallgatók többsége a bőséges alternatív segédanyagok ellenére elsődlegesen az előadáson kívánja megérteni, megtanulni az anyagot. A hallgatók egy kisebb része gondolja úgy, hogy az előadások haszontalanok, és egyedül a kiscsoportos- és laborgyarorlatok adnak értelmet a nappali képzésnek. A vélemények különbözősége eredhet abból, hogy a különböző egyének különböző formában tudnak jobban tanulni, de abból is, hogy a családi hátterük, egzisztenciájuk más tanulási módszert enged meg (sokan kénytelenek a tanulás mellett dolgozni, sokan maguktól döntenek így, vagy párhuzamos képzésben vesznek részt). Összességében elmondhatjuk, hogy a hallgatók szerint a képzést a hallgatói tudásbázisok csak kiegészíthetik, de nem változtathatják meg, viszont így jó indikátorai lehetnek a változás igényének.

Néhány idézet: Fejtsd ki a véleményedet arról, hogy az interneten elérheto segédanyagok számának növekedése elviheti-e a távoktatás irányába a nappali képzést!

  • "Valószínűtlen, a kettő ugyanis összevethetetlen. Az már nem a hallgatók hibája, hogy ha a leadott anyag és a számonkérés olyan, hogy a hallgatók többsége szerint nincs értelme az órákra bejárni."
  • "nem , mivel a tanár-diák személyes kapcsolatára és a napi szintű gyakorlatokra/szemináriumokra mindenképp szükség van"
  • "Azt hiszem, hogy elviheti, de ehhez mindenképpen szükség van arra, hogy a feltöltött anyagok valamilyen (akár közösségi mérce alapján) értékelve legyenek pl. hasznosság, teljesség, tanulhatóság alapján. Az viszont szintén elképzelhető, hogy minél kevesebb ember jár be, annál kevesebb segédanyag készül, és így megint aztán megint muszáj lesz bejárni. Tehát a folyamat önmagától lehet, hogy nem, csak felső akaratra érhet célt."
  • "igen, de ez van; ha az előadás nem jó akkor az emberek nem fognak rá beülni. Ilyenkor a tanszéknek el kéne gondolkodnia hogy valamit változtatni kell. Szerintem az egyetemi előadások nagy része teljesen fölösleges. Mert a hallgatok lényegében zéró tudással mennek be órára még az 5. héten is, és olyan bonyolult dolgokat hallgatnak, amit nem lehet olyan egyszerűen felfogni 2 óra alatt. A tanár nem tudja megtanitani az anyagot azt mi nekünk kell. Ő maximum segiteni tud a bonyolultabb részek megértésében. MEGÉRTÉS nem egyenlő MEGTANULÁS. Tehát a tanár célja a megérttetés, amihez alkalmatlan eszköz az előadás. A konzultációknak, illetve a gyakorlatoknak több értelme van. Így hosszan bevezetve az ilyen segédanyagok teljesen feleslegessé teszik az előadást, tehát igen, a távoktatásé a jövő:)DE EZ NEM BAJ!!"
  • "Szerintem semmikeppen. A segedanyagok csak segitenek a tanulasban, en a magam neveben azt mondhatom, hogy mindenkeppen az orara jarassal tanulok a legtobbet; a neten levo segedanyagok a felkeszulesben konkretan annyit segitenek, hogy a tanulasra szant ido legnagyobb resze nem a feladatkeresgelessel megy el, szinte rogton el tudok kezdeni gyakorolni, illetve ha kidolgozott feladatsorok is rendelkezesre allnak, esetleg megtalalhatok valamit, amit magamtol addig nem ertettem. A kidolgozott tetelsorok a masik hatalmas segitseg, mert altalaban eleg homalyos, hogy egy tetelhez pontosan mi is tartozik."
  • "Szerintem vannak olyan hallgatók, akik jobban tudnak tanulni, ha bejárnak, vannak, akik nem. Biztosan több ember lesz, akik nem járnak be, de a távoktatást erős kifejezésnek tartom."

Tananyagokra

A hallgatói segédanyagok minden esetben azért jönnek létre, hogy a közösség igényét kielégítsék. Az InfoSite-on ennek rengeteg bizonyítéka megtalálható, mindkét oldalról. Egyrészt az olyan tárgyaknál, ahol a rendelkezésre álló hivatalos segédanyag bőséges, és a vizsgára való felkészüléshez is elégséges, az InfoSite nem, vagy alig tartalmaz hallgatói segédanyagot, csak hivatkozást a hivatalos anyagokra. Ilyen például az Analízis, a Jelek és rendszerek és Deklaratív programozás tárgy. Másrészt az olyan tárgyaknál, ahol egyáltalán nincs hivatalos segédanyag, a hallgatók készítenek maguknak. Ez a helyzet Matematikai logika tantárgyból, és ez volt a helyzet Tömegkiszolgálás tantárgyból. Az utóbbihoz készült hallgatói anyagok sok súlyos hibát tartalmaztak, és azok, akik abból tanultak az előadás helyett, többségében megbuktak. A tárgy oktatóját részben ez motiválta a hivatalos jegyzet elkészítésére és kiadására. Előfordul, hogy egy tantárgynál néhány témakört nehezebbnek tartanak a hallgatók az előadások alapján, mert nincs meg a szükséges előképzettségük, vagy a tárgy tanmenetében túl kevés idő jut az adott téma kifejtésére. Ha ezek a témakörök szerepelnek a vizsgán, akkor a hallgatók kiegészítő segédanyagot készítenek hozzá, erre példa a Programozás technológiája tárgyhoz készült "Gyakorlat Howto" és a Számítógép Architektúrák tárgyhoz készült "Dataflow példa". A hallgatók sok tárgyból készítenek tanmenet vázlatot, amely összefoglalja címszavakban tárgy témaköreit, és tárgymutatóként használható a hivatalos és hallgatói segédanyagokhoz. Ennek másik változata amikor több forrásból összegyűjtik az anyagot, és az ellenőrzőkérdések, vizsgakérdések, vagy a tételsor mentén tematikusan szerkesztik össze. Terjedelmükben ezek az anyagok vannak többségben. "A kidolgozott tételsorok a másik hatalmas segítség, mert általában elég homályos, hogy egy tételhez pontosan mi is tartozik." [f3]


Láthattuk, hogy a hallgatói segédanyagok közvetlenül visszahathatnak a hivatalos segédanyagokra, illetve indikátorai, ha a hivatalos segédanyagok nem minden igényt kielégítően tökéletesek. Az oktatók számára nagyon hasznos lehet ezen anyagok végigböngészése: megmutatják, hogy mely anyagrészek nem eléggé részletesek, befogadhatóak, mi okoz problémát. Az átdolgozások és kidolgozások megmutatják, hogy a hallgatók mit szűrtek le az előadásból és a hivatalos anyagokból.

Ha erős a hallgatói tudásbázis, akkor számonkérések mellett a hallgatói segédanyagok is használhatóak visszacsatolásként, így az oktatóknak lehetőségük nyílik hatékonyabban szabályozni az hallgatók tudását.

Hallgatói aktivitás

A VIK hallgatói robbanásszerűen, nagyon sok energát képesek felszabadítani az internetnek és a bejáratott kommunikációs csatornáknak köszönhetően. Ennek érdekes példája volt az index.hu "online köztársaságielnökjelölt-jelötválasztó játéka" 2005. márciusában. Hallgatók Veszely Gyulát, az EVTSZ tanszék professzorát is jelölték, és néhány nap leforgása alatt több, mint tízezer szavazatot kapott, így nagyságrendekkel leelőzve a többi jelöltet. "... úgy tűnik, hogy a professzort egy jól szervezett, de abszolút spontán népi-diákos akció emelte a rivaldafénybe. Márpedig ilyent bármelyik jelölt rajongói összehozhattak volna. A profin kommunikáló műegyetemisták és holdudvarunk tehát nem lebecsülendő lobbierő." A hallgatók passzív befolyására jellemző, hogy Veszely Gyula nevére rákeresve jelenleg az esettel foglalkozó cikk [w5/1] az első a Google rangsorában, és a tanszéki honlap csak a hatodik.

A diákcsínyeken kívül természetesen értelmesebb feladatokat is hipergyorsan megoldanak, megfelelő motiváció esetén. Példa erre az Operációs rendszerek könyv kivonatának elkészítése. Tök jó lenne egy grafikon

Ugyancsak jó példa az informatikus hallgatói közösség működésére fókuszáló felmérés [f3]. A kérdőívet hétfő hajnali 1 órakor küldtük ki. Reggel 10 órára 12 válasz érkezett, délig tövábbi 9. A válaszok fele bőségesen kifejtett volt. Tök jó lenne egy grafikon

A felmérésen válaszolók szinte kivétel nélkül hasznosnak tartják a levelezőlistákon feltett kérdéseket és válaszokat. Kérdőív! hány levelet küldenek Többen kiemelték, hogy választ adni azért jó, mert a válaszoló is kénytelen a kérdésnek utánagondolni, utánanézni, az esetleges hibáját nagy eséllyel kijavítja a nagy közönség. Többen gondolták úgy, hogy a levelezőlista nem megfelelő a tudás tárolására, érveik összhangban voltak azokkal, amit a második fejezetben leírtunk. Ez mutatja, hogy a VIK közössége megérett a wiki technológiai lépcsőre.

A VIK hallgatóinak csak szűk rétege ismeri még a wikit, de az oldal statisztikái növekvő tendenciát jeleznek.

Fontos a hallgatók aktiívitása, együttműködése, melyet az "építő egymásra utaltság" motivál, és tesz hasznossá.

Spencer Kagan [5] következtése: "Tanítás közben néha a diákok legnyilvánvalóbb kérdései is arra késztetnek bennünket, hogy új szemszögből tekintsünk az anyagra. Miközben azon töprengünk, hogyan tehetjük érthetőbbé, feldolgozhatóbbá a tananyagot, magunk is elmélyültebb tudást szerzünk róla. Ugyanakkor ezt az elmélyült tudást diákjainktól megtagadjuk, ha nem engedjük, hogy tanítsák egymást."

Az [f3] felmérést kitöltő hallgatók is hasonló következtetésekre jutottak: Fejtsd ki, hogy hasznos-e a levelezolistán tanulmányi kérdésre válaszolni!

  • "Igen.Ha olyan a kérdés, hogy tudom a választ, szívesen segítek, ha meg olyan, amiben esetleg nem vagyok teljesen 100%-ig biztos, de tudom, hol kell utánanézni, legalább én is rádöbbenek, hogy igen, ahha, ez így van."
  • "Hasznos, mert ha másnak el tudom magyarázni érthetően, akkor én is értem, másfelől pedig amikor válaszolok valakinek, akkor ugye le kell írnom a választ, amit meg kell fogalmazzak, ami megint csak még tisztábbá teszi az anyagot"

A VIK-en jellemző, hogy doktoranduszok, vagy akár hallgatók tarthatnak labor, vagy kiscsoportos gyakorlatot. A tanszékek legjobb kapaszkodója a jelöltek kiválasztásánál a vizsgákon vagy tanulmányi versenyeken elért eredmény, ezen kívül a gyakorlatvezetők vannak olyan közeli kapcsolatban a hallgatókkal, hogy kiválaszthassák a gyakorlatvezetők következő generációját. A hallgatói tudábázis egy újabb lehetőséget kínál: az előadók láthatják, hogy pedagógiai és szakmai szempontból milyen minőségű segédanyagot képes készíteni egy-egy aktív hallgató.

Végezetül egy vélemény: [f3] "A közösségi portálokat, levelezőlistákat egy nagyszerű dolognak tartom. Hasznos segédeszköz lehet sok esetben, és talán egy kicsit csapatépítő jelleget is mutathat. De saját tapasztalatok alapján, Magyarországon az emberek nem mindig vannak "felkészülve", hogy értelmesen tudják használni az ilyen lehetőségeket. Általában az emberek a saját érdekeiket nézik, és csak azt, hogy nekik jó legyen. Tisztelet a kivételnek!!! Akad több olyan is, akik önzetlenül segítenek, és amit tesznek, az tényleg segítség. Ezért köszönet jár nekik. Azt gondolom, hogy érdemes és értelmes dolog még több energiát belefektetni az ilyen kezdeményezésekbe, mert a diákoknak csak haszna válik belőle. Egy lényeges momentum az lenne, ha a tanárok is fordítanának időt arra, hogy "lektorálják" az így felkerült anyagokat, így segítve a közös munkát. A mai oktatási rendszerben talán mindkét fél munkáját megkönnyítené..."

Hallgatói passzivitás

Felmerül a kérdés, hogy a más hallagtók által kidolgozott segédanyagok nem kényelmesítik-e el a hallgatók többségét, elvéve az önállóságukat, problémamegoldó készségüket? Három csoportra oszthatóak ilyen tekintetben a hallgatók:

  1. Az anyagokat készítő, érdeklődő, aktív hallgatók
  2. Az anyagokat csak másodlagosan, a tanulás kiegészítésére használók
  3. Csak a segédanyagokból tanuló, passzív hallgatók

Nem kérdéses, hogy az első csoport nyer a segédanyagok elkészítésével, a harmadik pedig hosszú távon veszít felhasználásukkal. A kérdés, hogy mekkora a csoportok létszáma, és hogy egy-egy hallgató mindig az adott csoportba tartozik, vagy váltogatja a szerepét. Véleményünk szerint már az is komoly előny, ha valaki egyszer-egyszer belekerül az első csoportba. Az ilyen hallgatók aránya az [f1] felmérés szerint 10% körüli - ekkor még csak nagyon kevesen ismerték a wikit. Az [f3] felmérés szerint a wikit olvasók Kérdőív! százaléka ír is a wikibe, azaz a wiki növeli az első csoport létszámát. A következő félévekben a hatás erősödését várjuk. Úgy gondoljuk, hogy ha egy hallgató egy-egy alkalommal kerül a harmadik csoportba, mert a körülményei nem engedik meg az alapos felkészülést, az jobb, mintha még felületesebb tudással, alapvető hiányosságokkal menne el vizsgázni, "próba-szerencse" alapon.

Aki hosszú távon a harmadik csoport tagja, annak valószínűleg megfelelőbb a felsőoktatás levlező tagozata. Az [f3] felmérés szerint a hallgatók többsége elsődlegesen az előadásokból, és a hivatalos jegyzetekből tanul. A második és harmadik helyen sorolják fel a tankönyveket és a hallgatói segédanyagokat: valaki a megbízhatóságot, valaki a tömörséget tekinti fontosabbnak, az arány nagyjából fele-fele. Az eredmény megnyugtató.

A következő kérdésre:

Tisztában vagy-e vele, hogy az InfoSite-on lévő anyagok potenciálisan hibásak, és a saját felelősségedre használod őket?
	a) ez még nem jutott eszembe
	b) tudom, de sokszor nem veszem figyelembe
	c) igen, ezért mindig kellő bizalmatlansággal kezelem őket
	d) épp ezért soha nem használok ilyen anyagokat

A hallgatók szinte csak b) és c) választ adtak, nagyjából megegyező arányban.

Volt azonban a) válasz is. Ez a hallgató a "Fejtsd ki a véleményedet arról, hogy az interneten elérhető segédanyagok számának növekedése elviheti-e a távoktatás irányába a nappali képzést!" kérdésre ezt válaszolta: "nálam már elvitte...:)"

A válasz azt mutatja, hogy ugyan nagyon kicsi arányban, de előfordul a fentebb felvetett negatív hatás. Továbbá a b) válaszok nagy aránya is azt mutatja, hogy a hallgatói tudásbázist szerkesztő kemény magnak (a VIK esetén az InfoSite szerkesztők) erősen kell kommunikálnia, tudatosítani a hallgatókban az anyagok helytelen használatával járó veszélyeket. Az InfoSite nyitólapjának tradicionális nagybetűs feliratai: "Figyelem: az oldal nem helyettesíti az előadásokat és az alapos tanulást!" és "Az oldal elsősorban segédanyagok tárháza, s nem hivatalos információforrás!" nem elégségesek. A hatásokat folyamatosan elemezni kell, és minden fórumon közvetíteni kell a következtetéseket. Erre alkalmas jelen dolgozat is.

Milyen egy jó anyag? Mik a veszélyek?

Elég a célokat tisztázni és egy kemény magnak azt folyamatosan kommunikálni (?) ezt most akarjuk egyébként is kidolgozni... Elemzésünk során arra jutottunk, hogy az anyag elkészítésénél szem előtt tartott cél a döntő az anyag hasznos vagy káros voltát illetően. Az anyagnak célja kell, hogy legyen:

  • A összefüggések kiemelése, az elméleti háttér átadása, nem csupán gyakorlati tippek
  • Az egész anyagot lefedje, ne hagyjon fehér foltokat, legalábbis utaljon a hiányosságokra

Olvasd el a Mit akar az InfoSite? és a http://nws.iif.hu/ncd2005/docs/ehu/054.pdf lapokat, ez alapján meg tudod fogalmazni.

HaT legalizálás = Esélyegyenlőség

Szerzői jogok? -- SzaMa - 2005.10.02.