„Szerkesztő:Nagy Vilmos/Jelek Előadásjegyzet - 2017 (ősz)” változatai közötti eltérés

A VIK Wikiből
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
1. sor: 1. sor:
Latex nem megy: <math>\sin^2 \alpha + \cos^2 \alpha = 15</math>
+
'''Előszó:''' Amíg nem megy a LaTeX képletek renderelése a wikin, addig ezt feltöltöm PDF-ben is, ide: [[:File:jelek_jegyzet_vilmosnagy_latex.pdf]]
  
 
A félévben tervezem letisztázni ide a Jelek (Rendszerelmélet) jegyzeteimet - lehetőleg valami olyan formában, ami az első ZH előtt segít rendesen összefoglalni az anyagot, s egy ponthatáros kettest összehoz.
 
A félévben tervezem letisztázni ide a Jelek (Rendszerelmélet) jegyzeteimet - lehetőleg valami olyan formában, ami az első ZH előtt segít rendesen összefoglalni az anyagot, s egy ponthatáros kettest összehoz.
14. sor: 14. sor:
  
 
=== Rendszerek ábrázolása ===
 
=== Rendszerek ábrázolása ===
Az alábbi ábrán egy egyszerű rendszer ábrázolása látható. (Remélem nem csesztem el benne semmit, az x[k], meg x[k+1] jelölés nem tuti. http://draw.io-n rajzolva, forrás itt: https://drive.google.com/open?id=0BzSJOKSJE6qqUUlwZVk0T3JYYUU )
+
Az alábbi ábrán egy egyszerű rendszer ábrázolása látható.  
 +
 
 +
''<small>(szerk.: Remélem nem csesztem el benne semmit, az x[k], meg x[k+1] jelölés nem tuti. http://draw.io-n rajzolva, forrás itt: https://drive.google.com/open?id=0BzSJOKSJE6qqUUlwZVk0T3JYYUU )</small>''
 +
 
 +
<small>''(szerk.: Amíg nincs LaTeX a vikwiki-n, s PDF-ben olvasod, addig a kép itt: https://vik.wiki/images/7/79/Jelek_jegyzet_vilmosnagy_rendszerek_%C3%A1br%C3%A1zol%C3%A1sa.png)''</small>
 
[[File:jelek_jegyzet_vilmosnagy_rendszerek_ábrázolása.png]]
 
[[File:jelek_jegyzet_vilmosnagy_rendszerek_ábrázolása.png]]
  
21. sor: 25. sor:
  
 
Egy egyszerű egyetemet, s az egyetemen tanuló hallgatók számát szeretnénk modellezni. Négy jelet veszünk fel: ''x<sub>1</sub>'', ''x<sub>2</sub>'', ''x<sub>3</sub>'', ''y''. Ebből az ''x''-ek az adott évben az adott évfolyamra járó hallgatók száma, míg az ''y'' az adott évben végző hallgatók száma. Az ''x<sub>1</sub>'' értéke egyenlő az adott évben beiratkozó hallgatók és az előző évben az első évfolyamot nem teljesítő hallgatók számával. Amennyiben az újonnan beiratkozókat ''u''-val jelöljük, míg az egyes évfolyamokon megbukottakat ''a''-val, sikeresen teljesítőket ''b''-vel (ezt most önkényesen jelölöm ''a'' illetve ''b''-vel):
 
Egy egyszerű egyetemet, s az egyetemen tanuló hallgatók számát szeretnénk modellezni. Négy jelet veszünk fel: ''x<sub>1</sub>'', ''x<sub>2</sub>'', ''x<sub>3</sub>'', ''y''. Ebből az ''x''-ek az adott évben az adott évfolyamra járó hallgatók száma, míg az ''y'' az adott évben végző hallgatók száma. Az ''x<sub>1</sub>'' értéke egyenlő az adott évben beiratkozó hallgatók és az előző évben az első évfolyamot nem teljesítő hallgatók számával. Amennyiben az újonnan beiratkozókat ''u''-val jelöljük, míg az egyes évfolyamokon megbukottakat ''a''-val, sikeresen teljesítőket ''b''-vel (ezt most önkényesen jelölöm ''a'' illetve ''b''-vel):
* <math>x_1[k+1] = a_1 * x_1[k] + u[k+1] </math>
+
* <math>x_1[k+1] = a_1 \cdot x_1[k] + u[k+1] </math>
* <math>x_2[k+1] = a_2 * x_2[k] + b_1 * x_1[k] </math>
+
* <math>x_2[k+1] = a_2 \cdot x_2[k] + b_1 \cdot x_1[k] </math>
* <math>x_3[k+1] = a_3 * x_3[k] + b_2 * x_2[k] </math>
+
* <math>x_3[k+1] = a_3 \cdot x_3[k] + b_2 \cdot x_2[k] </math>
* <math>y[k] = b_3 * x_3[k]</math>
+
* <math>y[k] = b_3 \cdot x_3[k]</math>
  
(szerk.: remélem semmit nem írtam el, de ezt a gyakorlat után még utánaszámolom. Amíg nem javítják meg a wiki-t, addig itt le tudod renderelni ezeket: http://quicklatex.com/)
+
''<small>(szerk.: remélem semmit nem írtam el, de ezt a gyakorlat után még utánaszámolom. Amíg nem javítják meg a wiki-t, addig itt le tudod renderelni ezeket: http://quicklatex.com/)</small>''
  
 
Ebből ilyen szép táblázatot lehet rajzolni, ha:
 
Ebből ilyen szép táblázatot lehet rajzolni, ha:
* <math>u[k] = 500</math> minden ''k''-ra
+
* <math>u[k] = 500</math> minden ''k''-ra
* <math>a_k = 0.3</math> minden ''k''-ra
+
* <math>a_n = 0.3</math> minden ''n''-re
* <math>b_k = 0.65</math> minden ''k''-ra
+
* <math>b_n = 0.65</math> minden ''n''-re
 
(vegyük észre, hogy <math>a_k + b_k</math> nem szükségszerűen 1. A maradékot kirúgták, elment, etc. belefér a modellbe).
 
(vegyük észre, hogy <math>a_k + b_k</math> nem szükségszerűen 1. A maradékot kirúgták, elment, etc. belefér a modellbe).
  
51. sor: 55. sor:
 
|}
 
|}
  
Nem számolom tovább, de ha ügyes vagy, néhány félév múlva egy kb. konstans értékre kéne beállnia a végzősök számának (~400 körül, valahol). Ez a tárgy ilyen (meg ennél bonyolultabb) modellekről, s azoknak az ennél egyszerűbb kiszámolásáról fog szólni.
+
Nem számolom tovább, de ha ügyes vagy, néhány félév múlva egy ~konstans értékre kéne beállnia a végzősök számának (~400 körül, valahol). Ez a tárgy ilyen (meg ennél bonyolultabb) modellekről, s azoknak az ennél egyszerűbb kiszámolásáról fog szólni.
  
 
Egyébként such wow, a fenti felállásban az ''u'' a gerjesztés, az ''y'' pedig a felvázolt rendszer válasza, s primitív rendszereket kell is majd hasonlóan számolgatni a háziban.
 
Egyébként such wow, a fenti felállásban az ''u'' a gerjesztés, az ''y'' pedig a felvázolt rendszer válasza, s primitív rendszereket kell is majd hasonlóan számolgatni a háziban.
93. sor: 97. sor:
 
====== Példa 2 ======
 
====== Példa 2 ======
 
Vegyük a következő jelet:
 
Vegyük a következő jelet:
<math>\x[k]=\begin{cases} 0 & k<0 \\ 2*0.1^k &\text{egyébként}\end{cases}</math>.
+
 
 +
<math>\x[k]=\begin{cases} 0 & k<0 \\ 2 \cdot 0.1^k &\text{egyébként}\end{cases}</math>.
  
 
Ezt fel tudjuk írni egy sorban így:
 
Ezt fel tudjuk írni egy sorban így:
<math>x[k]= \sum_{i=0}^{\infty} 2 * 0.1 ^ i * \delta[k-i]</math>.
+
 
 +
<math>x[k]= \sum_{i=0}^{\infty} 2 \cdot 0.1 ^ i * \delta[k-i]</math>.
  
 
Itt ugye a <math>\delta[k-i]</math> csak a <math>k = i</math> esetben lesz 1, minden más esetben 0. Ezt kicsit tovább csavarva:
 
Itt ugye a <math>\delta[k-i]</math> csak a <math>k = i</math> esetben lesz 1, minden más esetben 0. Ezt kicsit tovább csavarva:
  
<math>x[k]= \sum_{i=0}^{\infty} x[i] * \delta[k-i]</math>.
+
<math>x[k]= \sum_{i=0}^{\infty} x[i] \cdot \delta[k-i]</math>.
  
Mivel fentebb már kimondtuk, hogy ennek csak <math>k = i</math> esetben van értelme, ezért így ez nem egy nagy segítség. DE!
+
Mivel fentebb már kimondtuk, hogy ennek csak <math>k = i</math> esetben van értelme. Így meg, az egyszerűsítések után egy triviális dolgot kapunk. DE!
  
 
===== Konvolúció =====
 
===== Konvolúció =====
108. sor: 114. sor:
  
 
Na, és itt jön a magic, mert (az előző példa gondolatmenetét részben folytatva) ezek után ki merjük mondani, hogy a rendszer <math>y[k]</math> válasza általánosságban:
 
Na, és itt jön a magic, mert (az előző példa gondolatmenetét részben folytatva) ezek után ki merjük mondani, hogy a rendszer <math>y[k]</math> válasza általánosságban:
<math>y[k]= \sum_{i=0}^{\infty} x[i] * h[k-i]</math>
+
<math>y[k]= \sum_{i=0}^{\infty} x[i] \cdot h[k-i]</math>
 
(vegyük észre, hogy összesen az egységimpulzust cseréltük le fent a válaszára, majd ugyanúgy szuperponáljuk az egyes egységimpulzusokat...)
 
(vegyük észre, hogy összesen az egységimpulzust cseréltük le fent a válaszára, majd ugyanúgy szuperponáljuk az egyes egységimpulzusokat...)
  

A lap 2017. szeptember 4., 15:33-kori változata

Előszó: Amíg nem megy a LaTeX képletek renderelése a wikin, addig ezt feltöltöm PDF-ben is, ide: File:jelek_jegyzet_vilmosnagy_latex.pdf

A félévben tervezem letisztázni ide a Jelek (Rendszerelmélet) jegyzeteimet - lehetőleg valami olyan formában, ami az első ZH előtt segít rendesen összefoglalni az anyagot, s egy ponthatáros kettest összehoz.

Ha a félév végéig sikerül rendesen csinálnom (igyekszem :-)), s legalább az első ZHig (~hetedeik hét) le van tisztázva az anyag, akkor közkincsé teszem, s mehet a Rendszerelmélet lap alá. Addig viszont szeretném a személyes játszóteremnek meghagyni (nemhiába szerkesztői subpage ez), s bármit hezitálás nélkül visszavonok, ami nem tetszik. Ha hibát találsz, vagy kérdésed van, a Vitalapon állok rendelkezésre. (vagy a vilmos.nagy@outlook.com email címen)

1. előadás - Bevezetés

Bevezetés

A tárgy keretében fizikai folyamatokat szeretnénk leírni. A fizikait értsd, hogy kb. bármilyen olyan folyamatot, amiben mérhető mennyiségek szerepelnek. Ezeket a mennyiségeket változókkal írjuk le. Ezekből a változókból, ha fizikai dimenzió nélkül kezeljük, lesznek a jeleink. Ilyen folyamat lehet, például:

  • Az egyetem egyes évfolyamaira beiratkozott hallgatók száma.
  • Híd deformációja a terhelés függvényében
  • Lift sebessége a magasság függvényében, ha az ötödik emeletre akarunk menni.
  • stb.

Rendszerek ábrázolása

Az alábbi ábrán egy egyszerű rendszer ábrázolása látható.

(szerk.: Remélem nem csesztem el benne semmit, az x[k], meg x[k+1] jelölés nem tuti. http://draw.io-n rajzolva, forrás itt: https://drive.google.com/open?id=0BzSJOKSJE6qqUUlwZVk0T3JYYUU )

(szerk.: Amíg nincs LaTeX a vikwiki-n, s PDF-ben olvasod, addig a kép itt: Jelek_jegyzet_vilmosnagy_rendszerek_%C3%A1br%C3%A1zol%C3%A1sa.png)

Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Nem lehet a bélyegképet a célhelyre menteni

Példa

A fenti rajz lehet az ábrája az alábbi rendszer-modellnek.

Egy egyszerű egyetemet, s az egyetemen tanuló hallgatók számát szeretnénk modellezni. Négy jelet veszünk fel: x1, x2, x3, y. Ebből az x-ek az adott évben az adott évfolyamra járó hallgatók száma, míg az y az adott évben végző hallgatók száma. Az x1 értéke egyenlő az adott évben beiratkozó hallgatók és az előző évben az első évfolyamot nem teljesítő hallgatók számával. Amennyiben az újonnan beiratkozókat u-val jelöljük, míg az egyes évfolyamokon megbukottakat a-val, sikeresen teljesítőket b-vel (ezt most önkényesen jelölöm a illetve b-vel):

  • [math]x_1[k+1] = a_1 \cdot x_1[k] + u[k+1] [/math]
  • [math]x_2[k+1] = a_2 \cdot x_2[k] + b_1 \cdot x_1[k] [/math]
  • [math]x_3[k+1] = a_3 \cdot x_3[k] + b_2 \cdot x_2[k] [/math]
  • [math]y[k] = b_3 \cdot x_3[k][/math]

(szerk.: remélem semmit nem írtam el, de ezt a gyakorlat után még utánaszámolom. Amíg nem javítják meg a wiki-t, addig itt le tudod renderelni ezeket: http://quicklatex.com/)

Ebből ilyen szép táblázatot lehet rajzolni, ha:

  • [math]u[k] = 500[/math] minden k-ra
  • [math]a_n = 0.3[/math] minden n-re
  • [math]b_n = 0.65[/math] minden n-re

(vegyük észre, hogy [math]a_k + b_k[/math] nem szükségszerűen 1. A maradékot kirúgták, elment, etc. belefér a modellbe).

Félév (k) Elsőévesek Másodévesek Harmadévesek Végzők
1 500 0 0 0
2 650 325 0 0
3 695 520 211 0
4 709 608 401 137
5 713 643 515 260
5 714 656 572 335

Nem számolom tovább, de ha ügyes vagy, néhány félév múlva egy ~konstans értékre kéne beállnia a végzősök számának (~400 körül, valahol). Ez a tárgy ilyen (meg ennél bonyolultabb) modellekről, s azoknak az ennél egyszerűbb kiszámolásáról fog szólni.

Egyébként such wow, a fenti felállásban az u a gerjesztés, az y pedig a felvázolt rendszer válasza, s primitív rendszereket kell is majd hasonlóan számolgatni a háziban.

Jelek osztályozása

Millióféleképpen lehet jeleket osztályozni. Ebből én csak azt jegyzetelem le, amivel foglalkozik a tárgy, a többi nem érdekes.

Beszélhetünk időben folytonos, vagy diszkrét idejű jelekről.

  • Folytonos idejű jelölése [math]x(t)[/math]
  • Diszkrét idejű jelölése [math]x[t][/math]

Továbbá általában determinisztikus, belépő típusú jelekkel foglalkozik a tárgy.

  • Determinisztikus: minden értéke megjósolható (nem véletlenszerű)
  • Belépő: [math]x(t) = 0, t\lt 0[/math] esetén.

Említés szintjén előkerül sztochasztikus (nem determinisztikus), nem belépő, x-ben belépő, diszkrét értékű, etc. jelek. Ezekkel nem foglalkozik a tárgy.

Továbbá megkülönböztetünk páros és páratlan jeleket:

  • páros: [math]x(t) = x(-t)[/math] (az x tengelyre szimmetrikus)
  • páratlan: [math]x(t) = -x(-t)[/math] (az origóra szimmetrikus)

Állítás: Minden jel felírható egy páros és egy páratlan jel összegére. Bizonyítás: Nem bizonyítjuk.

Jelek felírása

Diszkrét idejű jelek esetén

Speciális jelek
Egységimpulzus

[math]\delta[k]=\begin{cases} 1 & k=0 \\ 0 &\text{egyébként}\end{cases}[/math]

Egységugrás

[math]\epsilon[k]=\begin{cases} 0 & k\lt 0 \\ 1 & k\geq0 \end{cases}[/math]

Állítás: Minden DI jel megadható egységimpulzusok szuperpozíciójaként. Bizonyítás: Nem bizonyítjuk.

Példa 1

Az egységugrás felírható egységimpulzusok összegeként: [math]\epsilon[k]= \sum_{i=-\infty}^{k} \delta[i][/math] (szerk.: ezt ellenőrizd le!)

Példa 2

Vegyük a következő jelet:

[math]\x[k]=\begin{cases} 0 & k\lt 0 \\ 2 \cdot 0.1^k &\text{egyébként}\end{cases}[/math].

Ezt fel tudjuk írni egy sorban így:

[math]x[k]= \sum_{i=0}^{\infty} 2 \cdot 0.1 ^ i * \delta[k-i][/math].

Itt ugye a [math]\delta[k-i][/math] csak a [math]k = i[/math] esetben lesz 1, minden más esetben 0. Ezt kicsit tovább csavarva:

[math]x[k]= \sum_{i=0}^{\infty} x[i] \cdot \delta[k-i][/math].

Mivel fentebb már kimondtuk, hogy ennek csak [math]k = i[/math] esetben van értelme. Így meg, az egyszerűsítések után egy triviális dolgot kapunk. DE!

Konvolúció

Tegyük fel, hogy a rendszerek válasza is szuperpozíciónálható. (Ezt így nem mondtuk ki általánosan előadáson, hogy minden esetben igaz, de használjuk a tárgy keretein belül.) Továbbá tegyük fel, hogy egy rendszer egységimpulzusra adott válasza [math]h[k][/math]-tal jelölt.

Na, és itt jön a magic, mert (az előző példa gondolatmenetét részben folytatva) ezek után ki merjük mondani, hogy a rendszer [math]y[k][/math] válasza általánosságban: [math]y[k]= \sum_{i=0}^{\infty} x[i] \cdot h[k-i][/math] (vegyük észre, hogy összesen az egységimpulzust cseréltük le fent a válaszára, majd ugyanúgy szuperponáljuk az egyes egységimpulzusokat...)

Folytonos idejű jelek esetén

Speciális jelek
Egységugrás

[math]\epsilon(t)=\begin{cases} 0 & t\lt 0 \\ 1 & t\gt 0 \end{cases}[/math] Megjegyzés: Az [math]\epsilon(0)[/math]-t nem definiáljuk, a tárgy keretében nem lesz rá szükség. Ha szeretnénk elképzelhetjük 0.5-nek, balról/jobbról 0/1-nek, etc.

Egységimpulzus

Írjuk fel az [math]\epsilon(t, T)[/math] függvényt a következőképpen:

[math]\epsilon(t, T)=\begin{cases} 0 & t\lt 0 \\ 1/T & t \in (0, T) \\ 0 & t \gt T \end{cases}[/math] (ez 0-tól T-ig 1/T értékű négyzet. Az integrálja 1.)

Az egységimpulzust nevezzük annak, ha az [math]\epsilon(t, T)[/math]-ben a T tart nullához.