InfElmTetel42

A VIK Wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen (vitalap) 2012. október 21., 21:59-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{GlobalTemplate|Infoalap|InfElmTetel42}} vissza InfelmTetelek-hez <style> li {margin-top: 4px; margin-bottom: 4px;} </style> ==Shannon-Fano tétel a…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a korábbi SCH wiki-ről lett áthozva. Az eredeti változata itt érhető el.

Ha úgy érzed, hogy bármilyen formázási vagy tartalmi probléma van vele, akkor kérlek javíts rajta egy rövid szerkesztéssel.

Ha nem tudod, hogyan indulj el, olvasd el a migrálási útmutatót


vissza InfelmTetelek-hez <style> li {margin-top: 4px; margin-bottom: 4px;} </style>

Shannon-Fano tétel az átlagos kódszóhosszra

Létezik olyan [math] f: \alpha \longmapsto \beta ^ {*} [/math] PREFIX kód, amire [math] E(|f(X)|) \lt \frac{H(X)}{\log_2 s} + 1 [/math],

ahol [math]s = |\beta|[/math], a kódábécé elemszáma.


Bizonyítás

Konstruktív bizonyítás a Shannon-Fano kóddal

TODO: Ezt két kódkonstrukcióval lehet bizonyítani: Shannon-Fano-kóddal és Shannon-kóddal. Ilyen sorrendben bizonyítja a könyv is. Mindkét kód az egyes forrásszavak valószínűségei alapján állapítja meg egyértelműen(!) a hozzájuk tartozó kódszóhosszakat. A konkrét kód persze többféle lehet, de számunkra úgyis csak a kódszóhosszak a lényegesek, mert azon akarunk spórolni.


-- Sales - 2006.06.27.