„Algoritmuselmélet - ZH, 2013.04.03.” változatai közötti eltérés

A VIK Wikiből
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
 
92. sor: 92. sor:
 
::::::::::[[File:Algel zh 2013tavasz Csucs suly.png|300px|G gráf]][[File:Algel zh 2013tavasz El suly.png|400px|F gráf]]
 
::::::::::[[File:Algel zh 2013tavasz Csucs suly.png|300px|G gráf]][[File:Algel zh 2013tavasz El suly.png|400px|F gráf]]
  
 
+
Talán egyszerűbben: mivel 0 az utazási idő (élsúlyok) és bármerre megyünk egy csúcsból, ugyanannyit kell várni, ezért tekinthetjük a csúcsból kimenő élek súlyának a csúcsban töltött időt (A-ból 0, mivel itt nem várakozunk, B-ből nem megyünk tovább...). Így az eredeti gráfon (az élsúlyok beírása után) alkalmazható a Dijkstra algo.
 +
--[[Szerkesztő:Deák Zsolt|Deák Zsolt]] ([[Szerkesztővita:Deák Zsolt|vita]]) 2015. április 8., 12:22 (UTC)
 
}}
 
}}
  

A lap jelenlegi, 2015. április 8., 12:22-kori változata

← Vissza az előző oldalra – Algoritmuselmélet

2013.04.03. ZH megoldásai

1. Feladat (Van megoldás)

Mi az a legkisebb r racionális szám, melyre teljesül, hogy [math]\sqrt{1} + \sqrt{2} + \sqrt{3} + ...+\sqrt{n} = O(n^{r}) ?[/math]

Megoldás
  • Először megpróbáljuk felülről becsülni:
    • Felülről becsüljük a sorozatot, ha az elemeket rendre [math]\sqrt{n}[/math]-nek tekintjük, vagyis:

    • [math]\sqrt{n} + \sqrt{n} + \sqrt{n} + ...+\sqrt{n}=n\cdot\sqrt{n}=n^{1.5}=O(n^{1.5}) \Rightarrow r=1.5[/math]

  • Most pedig megpróbáljuk alulról becsülni:

    • Alulról becsüljük a sorozatot:

    • [math] \frac{n}{2 } \cdot \sqrt{1}+\frac{n}{2} \cdot \sqrt{n} \leq \sqrt{1} + \sqrt{2} + \sqrt{3} \dots \sqrt{n} [/math]

    • [math] \frac{n}{2 } \cdot \sqrt{1}+\frac{n}{2} \cdot \sqrt{n} = O(n^{1.5}) \Rightarrow r=1.5. [/math]

  • A kettőt együttvéve látszik, hogy [math] r = 1.5 .[/math]

2. Feladat (Van megoldás)

Egy [math] A[i,j] [/math] [math]n[/math] x [math]n[/math]-es táblázat minden mezőjében egy egész szám van írva (nem feltétlenül csak pozitívak). Adjon [math] O(n^2) [/math] lépésszámú algoritmust, ami eldönti, hogy melyik az a téglalap alakú része a táblázatnak, melynek bal felső sarka egybe esik a nagy táblázat bal felső sarkával és benne az elemek összege az egyik legnagyobb.

(Vagyis olyan [math]k, l[/math]-t keresünk, amire [math] \sum_{i \leq k, j \leq l}A[i,j] [/math] maximális.)

Megoldás
Megjegyzések a feladathoz
  • Ahogy az többször is segít, úgy most is, hogy felrajzolunk magunknak egy 3x3, vagy 4x4-es táblázatot, és nézegetjük, hogyan kéne dolgozni...
  • A feladatban 1-1 lépésnek vettem:
    • 1 művelet ([math] +,- [/math]) elvégzését (vagyis a [math] B[i,j]=B[i-1,j]+B[i,j-1]+A[i,j]-B[i-1,j-1] [/math] 3 lépés).
    • 1 értéke beírása a cellába.
    • 1 összehasonlítás (és esetleges cserék).
  • Adott az [math] A [/math] mátrix.
  • Létrehozunk egy [math] B [/math] mátrixot (szintén [math]n[/math] x [math]n[/math]-es).(ez [math]\Rightarrow O(n^2)[/math] lépés)
  • [math] B[1,1]:= A[1,1][/math]. (ez [math]\Rightarrow 1 [/math] lépés)
  • [math] k=l=1 [/math] és [math] aktmax=B[1,1] [/math].
  • Először kitöltjük az 1. sort [math] \rightarrow B[i,1]:=B[i-1,1]+A[i,1], i=2 \dots n [/math]. (ez [math]\Rightarrow 2(n-1)=O(n)[/math] lépés)
  • Majd kitöltjük az 1. oszlopot [math] \rightarrow B[1,i]:=B[1,i-1]+A[1,i], i=2 \dots n [/math]. (ez [math]\Rightarrow 2(n-1)=O(n)[/math] lépés)
  • Minden további cellában pedig [math] B[i,j]=B[i-1,j]+B[i,j-1]+A[i,j]-B[i-1,j-1] [/math]. (ez [math]\Rightarrow 4(n-1)(n-1)=O(n^2)[/math] lépés)
  • A keresett [math] k,l [/math] párost pedig folyamat nyilván tartjuk: ha [math] B[i,j] \geq aktmax \Rightarrow k=i, l=j, aktmax = B[i,j] [/math]. (ez [math]\Rightarrow n^2-1=O(n^2)[/math] lépés)
  • [math] 1+2O(n)+ 3O(n^2)=O(n^2)[/math] lépésszámú algoritmusunk van, tehát jók vagyunk.
  • Algel zh 2013tavasz A B matrix.PNG

    3. Feladat (Van megoldás)

    Kaphatjuk-e az 1,7,3,6,11,15,22,17,14,12,9 számsorozatot úgy, hogy egy (a szokásos rendezést használó) bináris keresőfában tárolt elemeket posztorder sorrendben kiolvasunk?

    Megoldás
    Megjegyzések a feladathoz
    • Szokásos rendezést használó bináris keresőfa: [math]bal(x) \lt x \lt jobb(x)[/math]
    • Postorder:
      • Rekurzívan [math] bal(x) \rightarrow jobb(x) \rightarrow x [/math].(Magyarul: előbb meglátogatja a gyökérnél kisebbeket, utána a nagyobbakat, és ezután jön csak a gyökér.)
      • Egyik fontos tulajdonsága, hogy a gyökér az mindig a (figyelt) lista végén van.
  • Első lépésnek írjuk fel egy táblázatba a számokat (az oszlopszámot tudjuk, ez esetben 11, sorok száma meg majd alakul...).
  • A továbbiakban az i. sorban jelöljük, hogy melyik elem a gyökér (=), és hogy melyek a nála kisebbek (<), avagy nagyobbak (>) (a képen keretezéssel jelzem, hogy melyik az éppen figyelt lista). Ez azért hasznos, mert a posztorder bejárás során, ezzel a technikával mindig olyan sorrendet kell kapjunk, hogy [math] \lt \lt \lt ... \lt \lt \gt \gt ... \gt \gt = [/math], vagyis nem állhat fel olyan helyzet, hogy [math] ... \lt \gt \lt ...=[/math] vagy [math] ... \gt \lt \gt ...=[/math].
    • Az 1. sorban a 9 lesz a gyökér. Felrajzoljuk a 9-t gyökérnek. (Bal oldalt lesz a hiba, de gyakorlásképp nézzük inkább a jobb oldalt.)
    • A 2. sorban a 12 lesz a gyökér, így a 12-est felrajzoljuk a 9-es jobb fiának. Nála csak a 11 a kisebb (a vizsgált listában), így a 11-t berajzoljuk a 12 bal fiának.
    • A 3. sorban 14 lesz a gyökér, így a 14-est felrajzoljuk a 12-es jobb fiának.
    • A 4. sorban a 17 lesz a gyökér, így ez a 14-es jobb fia lesz. A 15 és 22 pedig értelemszerűen a bal, és jobb fia lesz 17-nek.
    • Az 5. sorban a gyökér a 6 lesz, így azt berajzoljuk a 9-es bal fiának. És itt látszik is, hogy hiba van, hiszen [math] \lt \gt \lt [/math] sorrend van, ebből következik, hogy ilyen fa nem létezhet.
  • Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Nem lehet a bélyegképet a célhelyre menteni
    Algel zh 2013tavasz Graf.png

    4. Feladat (Van megoldás)

    Adjacencia-mátrixával adott [math]n[/math] csúcsú, irányított gráfként ismerjük egy város úthálózatát. El szeretnék jutni [math]A[/math] pontból [math]B[/math] pontba, de sajnos minden csomóponthoz várnunk kell a nagy hóesés miatt, a várakozás hossza minden csomópontra ismert és független attól, hogy merre akarunk továbbmenni. Adjon algoritmust, ami [math]O(n^2)[/math] lépésben eldönti, hogy merre menjünk, hogy a lehető legkevesebbet kelljen várni összességében. (A csomópontok közötti utak hosszának megtétele a várakozáshoz képest elhanyagolható időbe telik, tekintsük 0-nak. [math]A[/math]-ban és [math]B[/math]-ben nem kell várakozni.)

    Megoldás
    • A "probléma", hogy a csúcsoknak van súlya (ill. az éleknek is van, de az 0), amivel nem igen tudunk mit kezdeni. De nem hiába volt BSZ1 (vagy BSZ2?), ahol megtanultuk, hogy könnyedén csinálhatunk a csúcssúlyból élsúlyt.
    • Az adott pontot (X) lecseréljük 2 pontra (X1, X2). Ami eddig X-be ment, az menjen X1-be, és ami X-ből ment, az menjen X2-ből. (Vagyis X1-ből csak X2-be megy él, és X2-be csak az X1 megy.)
    • A 2 pontot összekötjük, a köztük menő élsúly pedig az X pont súlya lesz.
    • Csináljuk hát ezt ezzel a gráffal:
      • Az eredeti [math] n [/math] csúcsú G gráfból csinálunk így egy F gráfot, melyben [math] 2n [/math] csúcs lesz (és az élszám is n-nel nő, de ez most minket annyira nem izgat).
      • Ebben az F gráfban kell megtalálni a legrövidebb utat egy "X2"-ből egy "Y1"-be.
      • A Dijkstra-algoritmus [math] O(n^2) [/math] lépésben keres legrövidebb utat, ebben az esetben [math] O((2n)^2)=4O(n^2)=O(n^2)[/math].
    • Így a feladat ezzel meg is oldva.
    G gráfF gráf

    Talán egyszerűbben: mivel 0 az utazási idő (élsúlyok) és bármerre megyünk egy csúcsból, ugyanannyit kell várni, ezért tekinthetjük a csúcsból kimenő élek súlyának a csúcsban töltött időt (A-ból 0, mivel itt nem várakozunk, B-ből nem megyünk tovább...). Így az eredeti gráfon (az élsúlyok beírása után) alkalmazható a Dijkstra algo.

    --Deák Zsolt (vita) 2015. április 8., 12:22 (UTC)

    5. Feladat

    Adjacencia-mátrixával adott n csúcsú, élsúlyozott, irányítatlan gráfként ismerjük egy ország úthálózatát (a csomópontok a városok, az élek a közvetlen összeköttetések a városok között). Az élek súlya a városok közti távolságot adja meg. (Feltehetjük, hogy a távolságok egészek.) Adjon egy O(n6) lépésszámú algoritmust, ami eldönti, hogy lehetséges-e úgy kiválasztani öt várost, hogy ezektől bármely más város legfeljebb 50 kilométerre van. (Ezekbe a városokba lenne érdemes hókoztrókat telepíteni.)

    Megoldás
    • A megoldáshoz először Floyd algoritmussal páronként meghatározzuk az összes város távolságát, ez O(n3).
    • A város irányítatlan gráfként van megadva, de ezen könnyen segíthetünk úgy, hogy a jelenlegi élek helyett felveszünk két irányítottat, azonos súllyal. Ez O(n2).
    • Ezek után brute force módszerrel az összes csúcsötösre ellenőrizzük, hogy azok öten lefedik-e (legfeljebb 50 km-re vannak) az összes várost.
      • n5 városötös van, mindegyikre le kell ellenőrizni, hogy jók-e. Az ellenőrzés során végignézzük, az összes csúcsra (n db.), hogy el lehet-e érni. Ez tehát O(n5*n)=O(n6).
    • Összességében ezért O(n6) lépésszámú az algoritmus.

    6. Feladat (Van megoldás)

    Egy tömbben adott [math]n[/math] darab 0-tól különböző egész szám (lehetnek negatívak is köztük) és adott egy [math]k[/math] egész szám is. Adjon [math]O(n \cdot logn)[/math] lépésszámú algoritmust, ami eldönti, hogy melyik az a [math]k[/math] elem a tömbben, melyek szorzata maximális.

    Megoldás
    • Első lépésben csökkenő sorrendbe rendezzük az elemeket azok abszolút értéke szerint. [math] (O(n \cdot logn) [/math] pl. összefésüléses rendezéssel. [math])[/math]
    • Vesszük az első [math]k[/math] szám szorzatát.
      • Ha ez pozitív, akkor jók vagyunk, nincs más dolgunk. Algel zh 2013tavasz 6 1.PNG
      • Ha ez negatív, akkor kiválasztjuk a listából a legkisebb pozitív [math](A^+)[/math] és negatív [math](A^-)[/math] elemet, a maradék listából pedig a legnagyobb pozitív [math](B^+)[/math] és negatív [math](B^-)[/math] elemet. Most meg kell nézni, hogy mit éri meg lecserélni? A pozitívat negatívra, vagy a negatívat pozitívra?
        • Ha [math] (A^- \cdot B^-) \lt (A^+ \cdot B^+) [/math], akkor a listából kivesszük [math] A^- [/math]-t, és berakjuk [math] B^+ [/math]-t
        • Ha [math] (A^+ \cdot B^+) \lt (A^- \cdot B^-) [/math], akkor a listából kivesszük [math] A^+ [/math]-t, és berakjuk [math] B^- [/math]-t
          Algel zh 2013tavasz 6 2.PNG
        • Ha nincs a listában pozitív szám, akkor kivesszük a [math]A^-[/math]-t, és berakjuk [math]B^+[/math]-t
          Algel zh 2013tavasz 6 3.PNG
        • Ha nincs az egész listában pozitív szám, akkor a legnagyobb számot akkor kapjuk, ha a [math]k[/math] darab utolsó elemet vesszük be.
          Algel zh 2013tavasz 6 4.PNG

    7. Feladat (Van megoldás)

    Az [math]A[1 \dots 2013][/math] tömbben egy kupac adatstruktúrát tárolunk, minden tárolt elem különböző. Tudjuk, hogy ebben a kupacban a legnagyobb elem [math] A[i][/math]. Határozza meg [math] i [/math] összes lehetséges értékét!

    Megoldás
    • Kupac egyik jó tulajdonsága, hogy teljes bináris fa, így az elem számból kiszámolható, hogy milyen magas a fa.
      • Tudjuk, hogy :[math] 2^{m-1} \leq n \leq 2^{m}-1[/math].
      • Ebben az esetben [math] 2^{m-1} \leq 2013 \leq 2^{m}-1 \Rightarrow m = 11[/math].
    • A legnagyobb elem vagy a legalsó szinten van, vagy ha az nem "telített", akkor az előtte lévő szinten olyan csúcsok is szóba jöhetnek, akiknek nincsen gyereke.
      • Mivel tudjuk, hogy a fa magassága 11, ezért:
        • A kupacban összesen 2047 elemnek van hely, tehát még 34 elem férne el. Ebből pedig az következik, hogy a 10. szinten 17 olyan csúcs van, aminek nincsen fia, így ők még játszhatnak a legnehezebb elem díjáért.
        • A 11. szinten 1024 elem férne el, de tudjuk, hogy hiányzik 34, tehát a 11. szinten csak 990 elem van, amik a legnehezebbek lehetnek a fában.
    • Ha a kupacot tömbbe írjuk, akkor azt fentről-lefele, balról-jobbra töltjük fel.
      • Az előzőek alapján tudjuk, hogy a 11. szinten 990, a 10. szinten pedig 17 csúcs jöhet szóba, így összesen 1007 helyen lehet a legnehezebb elem. A tömbös elrendezés alapján ez azt jelenti, hogy az [math] i \geq (2013-1007+1) \Rightarrow i \geq 1007[/math].
    Avagy...
    • Avagy bebizonyítható, hogy a legnagyobb elem az az utolsó [math] \left \lceil \frac{n}{2} \right \rceil [/math] helyen állhat.

    8. Feladat (Van megoldás)

    (a) Igaz-e, hogy egy piros-fekete fa tetszőleges belső fekete csúcshoz tartozó részfa (az a részfa, aminek ez a fekete csúcs a gyökere) is egy piros-fekete fa?

    (b) Igaz-e ugyanez egy tetszőleges belső piros csúcshoz tartozó részfára?

    Megoldás
    Megjegyzések a feladathoz
    • Avagy mitől is piros-fekete egy piros-fekete fa?
    1. Minden nem levél csúcsnak 2 fia van.
    2. Elemeket belső csúcsban tárolunk.
    3. teljesül a keresőfa tulajdonság.
    4. A fa minden csúcsa piros, vagy fekete.
    5. A gyökér fekete.
    6. A levelek feketék.
    7. Minden piros csúcs mindkét gyereke fekete.
    8. Minden v csúcsra igaz, hogy az összes v-ből levélbe vezető úton ugyanannyi fekete csúcs van (~fekete magasság).

    a) Igaz-e, hogy egy piros-fekete fa tetszőleges belső fekete csúcshoz tartozó részfa (az a részfa, aminek ez a fekete csúcs a gyökere) is egy piros-fekete fa?

    • Igaz. (Nem tudom, mennyi magyarázatot, vagy milyen indoklást várnak ide, de a piros-fekete tulajdonságai közül talán csak a fekete magasság szorul magyarázatra (...), a többi elég triviális.)
      • Ha a részgráfra nem állna fenn a fekete magasság kritériuma, akkor pláne nem fog a teljes gráfra teljesülni, hiszen hiába jó a fekete magasság a pontig, ha a pont tönkre teszi azt :/.


    b) Igaz-e ugyanez egy tetszőleges belső piros csúcshoz tartozó részfára?

    • Nem. A gyökérnek feketének kell lennie.